Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Filus Erika: A kiskőrösi „Gondűző” borlovagrend

346 FILUS ERIKA ország. A szövetség alapítását belga és francia borlovagrendek kezdeményezték. Jelenleg 13 ország csaknem 100 borrendje sorolható a tagok közé. A borlovagrend a borral foglalkozók, borbarátok, vendéglátóként tevékenykedők és a borkultúra fejlesztését hivatalból segítő személyek tömörülése, amely a régi lovagrendek bizonyos szakosított folytatása. Fő célkitűzés: a minőségi bortermelés fejlesztése, egy-egy termőtáj hagyományainak az ápolása, a bor fogyasztási kultúrájának megismertetése, terjesztése, a bornak a táplálkozásban betöltött szerepének vizsgálata. Fontos feladat még, hogy a rendek nagyobb fogyasztási kedvet keltsenek a minőségi bornak szakmai alapon és játékos, vidám formában. A rendek képezik az összekötő kapcsot a termelés, a borkészítés-kezelés, az értékesítés és a kulturált fogyasztás között. Egységbe forrasztják a szőlőtermő táj kulturális értékeit és hagyományait a fogyasztóval. Kevés olyan szakmát találunk, ahol ilyen jól szervezett, kikristályosodott formában lennének jelen a civil szervezetek, mint a borászatban. A borrendek szakmai tekintélyüknél fogva ellenőrző, szabályzó szerepet töltenek be az adott térségen belül. A borrendek jól megkomponált felépítésükkel, megjelenésükkel és kiforrott szokásaikkal borbemutatókat, avatásokat, előadásokat tartanak, melyek mind a kulturált borfogyasztás és a saját termőhelyük népszerűsítésére szolgálnak. A látványos területi vagy országos felvonulások néha több ezer nézőt vonzanak, ami mutatja, hogy milyen nagy az érdeklődés ma is a bor és a hozzá kapcsolódó szokások, hagyományok iránt. A lovagrendek tagjai nemcsak szakmai tudásukkal, hanem külső, esztétikus megjelenésükkel is felhívják magukra a figyelmet. Minden borrend egyedi, össze nem téveszthető díszes öltözékkel rendelkezik. Ehhez kapcsolódnak olyan kiegészítők, mint a lánc, az embléma, a címer és a zászló. Egy-egy borlovagrend neve utalhat a térség nevére (Somlói Borrend), jeles történelmi személyre (Zsigmond király Borlovagrend, Mathiász János Borrend), védőszent nevére (Szent Vince Borrend), latin megnevezésre (Vinum Vulcanum Borrend) vagy előfordul, hogy egy helyi vonatkozás lesz a névadás alapja (kiskőrösi „Gondűző" Borlovagrend) Maguk határozzák meg működési rendjüket, ünnepeiket, rituális összejöveteleiket, szabályzataikat, tagfelvételük módját. Ők választják ki a zászlós bort is, amely a tájegység legjellegzetesebb, legmeghatározóbb szőlőjének kiváló évjáratú bora. Ez lehet állandó fajta vagy cuvée, amit általában házi borversenyen választanak ki. A legfontosabb azonban az, hogy mind a rendet, mind a borvidéket reprezentálja.