Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Bihar Mária–Lendvai Kepe Zoltán: A miskei Homo Ludens. Czár János életútja és játékrepertoárja
A MISKEI HOMO LUDENS 323 kisboci, oda mindig meghívták a gyerekeket friss fröccstejre, szitát tartottak fölénk, megöntöztek bennünket vízzel, hogy nagyon sok áldás jöjjön a tehénre. " A hagyományos paraszti társadalomban a természetben előforduló szinte valamennyi növényt ismerték, gyűjtötték, hasznosították. A gyermekközösségek kis tagjai generációról generációra örökítették a tapasztalatokon alapuló, gyakorlati természetismeret tudásanyagát. Az effajta tudás fontos részét képezte a felnőttek életébe való belenevelődésnek. „ Ugye korán tavaszkor volt az ideje a gyermekláncfű koszorúnak, gyűrűnek, akkor volt a kákának is. Kákából rengeteg dolgot csináltunk. A kicsiknek volt a játéka a kákából, gyékényből, sásból készült baba. Egész tavasszal meg nyáron gyűjtöttünk, a kunyhóban mindig volt. Sokszor a kunyhó teteje is gyékényből volt, meg nádból. " A tavasz legközkedveltebb játéka a sárkánykészítés és eregetés volt. „Mindig kérdezik, hogy miért tavaszkor van a sárkány eregetés? Azért, mert a szél olyankor a legjobb, meg akkor van nád is. Nád meg újságpapír kell hozzá. Fonalat azt mindig loptunk, mert ahogy szőttek, akkor ezeket úgy loptuk össze. Mindenre vigyázni kellett akkor, nem volt úgy. Mindig úgy lopkodtuk össze és sok darabot összetoldottunk! Összekötözgettük, ráértünk, volt időnk. " A természet rendjéhez kötődő játékok közül különösen kedvelt volt a szőrlabda készítés. Ebben talán az is közrejátszott, hogy hosszú és kitartó előkészítést, anyaggyűjtést igényelt. „ Tavaszkor akkor vakartuk a teheneket, lovakat, csináltunk szőr labdát. Tettünk néha a belsejébe egy diót is, a dióba pedig kavicsot. Ha csináltuk a szőrlabdát, azt köpködni kellett, mert az állat is hőt, párát bocsát ki. Az izzadásban, a nyálban is szintén zsiradék van, azért áll úgy össze a labda, utoljára meg lepisáltuk, oszt kész volt! Egyszerű víz nem is lett volna jó, mert az lúgos. Nem véletlen, hogy a lúgos vizet használták mosakodáshoz, mosáshoz, szappanfőzéshez is. " A Kalocsa környéki gyermekeknek remek játéklehetőséget nyújtott a víz, a Vajas patak és a környékbeli vízjárta területek. Rengeteg kubikgödör volt a város határában, melyből a házak építéséhez szükséges agyagos földet nyerték. A várossal érintkező pas кит szélek pedig valóságos gyermekparadicsomok voltak. Itt tanultak meg egymástól úszni a gyermekek. 18 „Mindig fürödtünk Ha megjött a jó idő mi már március 15-én fürödtünk. Mentünk március 15-én a temetőbe megemlékezésre, aztán mentünk hazafelé, oszt mindenki megfürdött, azt mondták, aki nem fürdik meg, az rühes lesz. A kákából csináltunk a kisgyereknek mentőövet, hogy ő is ugyanúgy fürödhessen, meg téglát kötöttünk a lábára, hogy ne tudjon felbilleni. Nem nagyot, csak amekkora egyene16 Dr. KÓS Károly 1985. 24-34. 17 NAGY Mari és VIDÁK István 1997. 8-9. 18 PÉCSINÉ Ács Sarolta 2002. 8-11.
