Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Tóth Edina: Konfirmáció Szentkirályon. Egy átmeneti rítus elemzése

292 TÓTH EDINA A felelet utáni fohászt egy fiú mondta el. Ő és a vizsga előtt imádkozó leány is a konfirmációs könyvből tanulták az imádságokat. Szimbolikusan ez a motívum zárja le az elválasztó rítus szakaszát, s vezet át a következő fázisba. 5.2. Átalakító rítus Tartalma, funkciója szempontjából az átalakító rítus a legfontosabb. E szakasz során az ifjú szimbolikusan elhagyja az előző állapotát, s elfoglalja új társadalmi szerepét, a felnőttek társadalmának tagjává válik. Az egyénnel tudatosítják az életében végbemenő változásokat, ismertetik a reá váró új kötelességeket és jogokat. A hitvallás és fogadalomtétel szövegét a lelkipásztor után ismételték, a tartalmára nemigen emlékeznek. Ezért az Agenda ide vonatkozó részét közlöm, valószínűleg ezt használhatta a lelkipásztor is: „Kijelentitek-e Isten és a gyülekezet színe előtt, hogy a keresztségben vállalt kötelezettséget hitetek megvallása által önként magatokra veszitek? Felelet: Kijelentjük. Mondjátok el az egyetemes keresztyén egyház hitvallását, az apostoli hitformát: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában... Hiszitek-e, vallj átok-e, hogy a Jézus Krisztus evangélioma, Istennek hatalma, minden hívőnek üdvösségére; hogy Jézus Krisztus az egyetlen közbenjáró Isten és emberek között és egyedül az О halálába vetett hit által igazulunk meg ingyen, Istennek kegyelméből ? Felelet: Hisszük és valljuk. Igéritek-e, fogadjátok-e, hogy a Jézus Krisztusnak igaz követői, református anyaszentegyházunknak holtig hűséges, engedelmes és áldozatra kész hívei lesztek? Felelet: ígérjük és fogadjuk. " Az egyik adatközlőm a konfirmációi fogadalmat a házasságkötéshez hasonlította: Örök szövetségkötés Istennel, holtomiglan, holtodiglan el nem hagyom az Urat. Ezután a lelkipásztor egyenként, személyre szóló bibliai igével megáldotta a fiatalokat, majd feljogosította őket az úrvacsora vételére, mint felnőtt egyháztagokat. Az áldás és a felhatalmazás alatt a közönség többi része is felállt. Zárásként a konfirmandusok elénekelték a 63. dicséret utolsó, harmadik versszakát: Oh, mi édes vígasztalónk! Légy kegyes megoltalmazónkl Hogy maradjunk utaidban, Ne csüggedjünk háborúnkban. Erdőddel elménket készítsd, Gyenge hitünket erősítsd, Hogy halál és élet által, Hozzád siessünk nagy vágyással. Alleluja! Alleluja! RAVASZ László 1927. 64.