Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Tóth Edina: Konfirmáció Szentkirályon. Egy átmeneti rítus elemzése

KONFIRMÁCIÓ SZENTKIRÁLYON 293 Miután a lelkipásztor felhatalmazta a konfirmáltakat, mint felnőtt egyháztagokat, az úrvacsora vételére, a gondnok is köszöntötte őket, feladataikra, s a gyülekezetben való felelősségteljes szolgálatra hívta fel a figyelmüket. Szeretettel kérte tőlük, hogy ne csak lekonfirmáljanak, hanem gyakorolják is a hitüket. Járjanak rugalmasan templomba, támogassák a gyülekezet elképzeléseit. A legszótöhötségesebb konfirmandus megköszönte a lelkipásztor fáradozását, s egy kisebb ajándékot is adott neki a többiek nevében, esetleg a gyülekezet számára vásároltak egy-egy klenódiumot, úrvacsorai kancsót vagy kelyhet. Az utóbbi években a már konfirmált fiatalok is köszöntötték az újonnan konfirmáltakat egy-egy énekkel, például az En kiválasztottalak téged, ezt mondja az Úr... kezdetű ifjúsági dallal. A konfirmandusok a gyülekezettől egy Szentírást és egy Emléklapot kaptak, melyet a lelkipásztor vagy a gondnok adott át egy kézfogás kíséretében. Sokak szerint e momentum által váltak felnőtt egyháztaggá. Istentisztelet után, a templomon kívül a gyülekezet is gratulált a konfirmált fiataloknak, például: Jó egészséget! Tartsák fenn ez.en az alapon az élet útját! Ezután készült a konfirmandusokról a csoportkép. A konfirmátusok tiszteletére rendezett szeretetvendégséget az istentisztelet után tartották, melyre minden gyülekezeti tag hivatalos volt, de gyakorlatilag csak a presbitérium és a konfirmandusok rokonai vettek rajta részt. Ebből is látszik, hogy a konfirmáció több volt, mint egy családi ünnep, az egész közösség ünnepelt. Az 1980-as évek közepéig rendeztek szeretetvendégséget, de az 1940-70-es években többször elmaradt az ünneplésnek ez a formája a kis létszámú konfirmandus csoport miatt, ilyenkor csak a rokonság körében ülték meg a konfirmációt. A szeretetvendégséget a Református Olvasókör épületében, a gyülekezeti teremben tartották. 100-150 fő ünnepelt együtt. A konfirmandusok rokonaikkal, a lelkipásztor és a presbitérium, valamint a Református Olvasókör tagjai a családjukkal voltak jelen. A gondnokné vezetésével 10-12 gyülekezeti asszony, főleg presbiterfeleség készítette el az ebédet. Már kora reggel elkezdték az előkészületeket, az istentiszteleten sem vettek részt. A gyülekezet tagjai, attól függetlenül, hogy a szeretetvendégségre elmentek vagy nem, süteményt, házikenyeret, egy-egy felpucolt tyúkot, bort, pálinkát hoztak az ebédhez. Az idősebb asszonyok üstben tyúkhúslevest főztek, valamint tyúkpörköltet készítettek. Az 1970-es évektől birkapaprikás lett a második fogás, ennek elkészítése már a férfiak feladata volt. A fiatalabb asszonyok a süteményeket rendezték, a már konfirmált nagylányok terítettek és ők is tálalták az ebédet. A szeretetvendégséget a lelkipásztor az asztali áldással kezdte el és fejezte be, majd a gyülekezet elénekelte a Himnuszt.