Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Fehér Zoltán: Felit szedem, nem mind. A szanki haramtszedés hidedelem elemzése

CUMANIA 19., KECSKEMET, 2003 257 FEHÉR ZOLTÁN FELIT SZEDEM, NEM MIND A szanki harmatszedés hiedelem elemzése

1 A harmatszedés „a magyar népi hitvilág mágikus eljárása, amelynek célja elsősorban a nagyobb tejhaszon biztosítása volt, más tejhasznának elvételével vagy csökkentésével ... Általában Szent György napján, ritkábban pünkösdkor, nagypénteken, a boszorkányperek tanúsága szerint régen Luca napján is végezték..."

2 Legfőképpen az Alföldön, a Dunántúl több tájegységén és a Palócföldön ismerik,

3 Erdélyben, Bukovinában és Moldvában viszont nem került elő ez a hiedelem.

4 A harmatszedés hiedelemcsoportra a magyar néprajztudomány korán felfigyelt, Munkácsi Bernát már 1903-ban megállapította eredetét. Mivel pontos leírását is adja, kissé részletesebben idézem. Hauer Miksa az Ethnographia 1901. számában a Zsolna vidéki (Trencsén vm.) harmatszedésről tudósított. „Ha valamelyik gazdának a tehene keveset tejel," - idézi Hauert Munkácsi - „a ház legöregebb nőszemélye kimegy Sz. Iván napjának hajnalán a mezőre, s ott teljesen levetkőzve meztelenül fölszedi nagy fehér vászonkendőjével a friss harmatot, aztán kifacsarja a kendő nedvét egy bögrébe, s ha a tehén ezt a harmatvizet megissza, jó tejelő lesz. Megjegyzi e mellett a közlő, hogy az ilyen harmatszedésnek néha verekedés a vége, mert az öregasszony néha más földjére megy harmatot lopni, s evvel az illető gazda tehenének tejelő képességét is ellopja." A harmatszedés történeti megörökítését Munkácsi a szegedi boszorkányperekben találja. Megállapítja, hogy a harmatszedés nem ősi, pogánykori maradvány népünk vallási hiedelmeiben. E mágikus cselekménynek a bibliaolvasás az alapja. Ezt egy sor bibliai idézettel bizonyítja is, például: „Adjon neked Isten az ég harmatjából, s a föld kövérségéből, és sok gabonát 1 A kiskunhalasi Thorma János Múzeum szervezésében 1965-ben két hétig gyűjtöttem Szánk és Móricgát néphitét. Az anyag kiegészült Janó Ákos és Égető Melinda adataival. A teljes anyag kiadás előtt áll. (FEHÉR Zoltán 2003.) 2 PÓCS Éva 1979. 474^*75. 3 BIHARI Anna 1980. 69. A következő helyekről mutatható ki a harmatszedés szokása: Borsod т., Karcsa, Sára, Verség, Baskó, Mogyoróska, Nyírtura, Tiszaigar, Borsodnádasd, Mohács, Alsónémedi. A következő munkákban szerepel a harmatszedés: BALASSA Iván 1963. 12., 113., 211., 237. Karcsa. GÖNCZI Ferenc 1914. 252. Göcsej, Hetes; TEVIAFFY László 1980. 202. Szigetköz; KATONA Imre 1962. 167. Sárköz; MANGA János 1979. 233. Palócföld; FEHÉR Zoltán 1984. 854. Kecel; FEHÉR Zoltán 1975. 114-116. Bátya; BORÚS Rózsa 1981. 44. Topolya; BARNA Gábor 1980. 69. Hortobágy; FÜGEDI Márta 1982. 209. Mátraderecske; PÓCS Éva 1964. 870-872. Zagy varékas; PÓCS Éva 1980. 306. Nógrádsipek; FEJŐS Zoltán 1985. 745. Karancskeszi; KOVÁCS Endre 1982. 1060. Doroszló; SZENDREY Ákos 1986. 268. SZABÓ Lajos 1975. 123, 147. Taktaszada; BÁLINT Sándor 1968. 143. Szeged; ERDÉSZ Sándor 1974. 236. Nyírség; ZENTAI Tünde 1983. 596-597. Ormánság 4 BOSNYÁK Sándor 1982. 68-157.; 1977.; 1980.