Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bereznai Zsuzsanna: A Muthnay Kiss család félegyházi sütödéje

A MUTHNAY KISS CSALÁD FÉLEGYHÁZI SÜTÖDÉJE 207 1 pult a boltban a kenyér és sütemény kiszolgálásához és a mérlegek elhelyezésére A fateknőben vagy a vasteknőben a dagasztást végezte a pék. 2 méter felett volt a hossza, a fenyőfateknök 2,5 méteresek voltak. Egy kemencényi kenyér nyugodtan belefért. Az anyaga vastag kellett legyen a terhelés miatt, s a tészta hőfokát is tartania kellett, nehogy gyorsan kihűljön a tészta. 20 perc alatt bedagasztottak egy kenyeret. A Kiss család pékségében mindig egy ember dagasztott. Az ifjabb mesternek volt olyan teknője is, amit a honvédség használt. Ám ő két honvédségi teknőt egybe hegeszttetett egy jó szakemberrel. Vasból volt, de a belső részét alumíniumból alakították ki. Ilyet használtak a tábori pékségekben is. De az ifjabb mester pékségében is ilyet használtak. Ebben a nagy teknőben kétféle tésztát is lehetett egyszerre csinálni, olyan nagy volt. A táblát a teknő tetejére helyezték, azon dolgozott a pék. Két funkciója van: letakarja a kovászt, majd azon dolgozik a pék. Ezen virgolják a kenyeret, azaz szakítják és formázzák, slejfalják a zsemlét, azaz szintén formázzák. Slejfoláskor körkörösen mozog mind a két kéz, mert ezt mind a két kézzel egyszerre csinálják. A kenyérből és a zsemléből egyszerre kettőt formáznak. Volt itt Félegyházán egy pék, aki nem tudott egyszerre kettőt formázni. Azt mondta: - Hát, egyszerre kettőt nem tudok, de egyet gyorsan tudok... Ezzel csúfolták. Bent a műhelyben és a boltban régebben tányéros mérleget tartottak, majd Berkei-mérleget szereztek be. A boltban mázsa is volt. A vízmérő edények is fontosak voltak. Üzletben vásárolták a 2 1 itères fándlii, s a kis bögrét, apekedlit. Ez utóbbit régen arra is használták, hogy amikor befűtötték a kemencét, akkor belocsoltak a kemencébe, hogy az a bizonyos rész, ahol a legforróbb, azt hűtsék, hogy ne égjen meg a kenyér alja. Az ifjabb mester ezt a módszert már modernizálta: az öccse csinált vízipumpát, s oda pumpálták a vizet, ahova szükséges volt. 4-féle (10, 12, 14, 20 literes) vízmérő vederre azért volt szükség, mert tudták, hogy egy kemence vagy fél kemence kenyérhez mennyi víz kell, s azt a megfelelő edénnyel öntötték rá. A pékségben kézi lisztszitáló rostát használtak. A szitálás soha nem maradhatott el, hogy ne kerüljön idegen anyag a lisztbe. A téesz pékségében láttam, hogy szitálás nélkül önti a lisztet a segéd. Úgy leszidtam - emlékezik az ifjabb mester. A táblakaparó vagy jukli olyan eszköz, gömbölyű kiképzésű, mint a söprűnyél. Erre azért volt szükség, hogy egy vájatot tudjanak kialakítani rajta, s egy nagyobb kést belehelyeztek. A pékek hosszú nyújtófát használtak, míg a cukrászok rövidet.