Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bereznai Zsuzsanna: A Muthnay Kiss család félegyházi sütödéje

208 BEREZNAI ZSUZSANNA A lisztkefét vagy partviskefét disznósörtéböl készíttettek a kefekötövel. A Daru utcában lakott Sád Dezső kefekötő, aki a pékeknek kenyérmosó és táblakefét készített. A zsemlekelesztő fiókban vagy kaszniban keltek a zsemlék, melyeket egyenlő távolságra helyeztek el úgy, hogy össze ne keljenek. A fiókok egymásra voltak téve, hogy melegedjenek, melyekbe vászonkendő volt beleterítve. A legfölsőre takaró fiókot tettek, hogy ne kapjanak bőrt a zsemlék. Mert a levegőtől a tészta megbőrösödne, és az akkor már nem zsemle, zárt helyen kell keleszteni. A pék kézzel szedte ki onnan a zsemléket és úgy rakták lapátra. A zsömléket nem szabad tepsiben sütni, csak a herten, azaz a kemence alján. A pékségben mindig volt 10 sütőlapát. Külön volt a kenyérhez és a süteményhez való lapát. A kenyerekhez veknilapátot, házikenyér-lapátot használtak, melyek nagyon nagy és erős lapátok voltak. A sütemények bevetéséhez zsemlelapátot alkalmaztak, mely vékony volt, s így könnyebben lecsúszott róla a termék. A magyar kemence akkor a legjobb, ha fával vagy gallyal tüzelnek benne. A fának, gallynak parazsa van, melyet szénvonóval (bruszvas vagy mellvas) húztak ki belőle. A parazsat a májdlivasva húzták ki, ahonnan lapáttal rakták el. A parazsat a szénfujtóba vagy széntartályba rakják, mely egy fedeles tartály. Ahogy belekerül a parázs, lefujtja a parazsat, s a faszenet el lehetett adni a szabóknak, akik a faszenes vasalókhoz használták. A kislányaim úgy szerették taligán eltolni ezt a szabóhoz, mert azok mindig leadták a rendelést. Egy zsák, két zsák ... Oszt akkor mindig kapták a borravalót - emlékezik az ifjabb mester. A pékség termékei A két pékség termékei között sem volt lényeges különbség. A hagyományos kenyereket és süteményeket készítették a XX. század első és második felében egyaránt. Egyedül az orosházi komlós kenyér, az első sütöde specialitása volt az a termék, amelyet az 1920-as években készítettek, az ifjabb mester pékségében már nem állítottak elő. Sütöttek a pékségben fehér, félbarna és rozskenyeret. A félbarna elnevezés a liszt meghatározott osztályozásán alapult. К félbarna kenyeret a pékek úgy nevezték, hogy egységes kenyér. Félegyházán sokan szerették a rozskenyeret, a sütödék mindig is állítottak elő tiszta rozskenyeret is, de kevesebb fogyott belőle, mint a fehér kenyérből. Nem kis szakértelemre volt szükség a rozskenyér tésztájának elkészítésekor, mert az nagy kovászt kívánt. De a pékek általában loptak bele egy kis búzalisztet is, hogy ne folyjon szét a tészta. Nekem a búzakenyerem különösen nagyon jó volt. Kecskemétről ez a Bozsó János festőművész, amikor itt járt, mindig bejött hozzám. Akkor a Falurádiótól is