Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bereznai Zsuzsanna: A Muthnay Kiss család félegyházi sütödéje

A MUTHNAY KISS CSALÁD FÉLEGYHÁZI SÜTÖDÉJE 205 felelően. Parádi hentes mindig a Kiss pékségben süttetett. Hurkás Mari piaci árusasszony a sült hurkát és kolbászt a hozzá legközelebb eső péknél süttette meg. A sütödéi bérsütés ára az 1930-as években 30 fillér volt kilónként, majd később 60-80 fillérig ment fel. Egyes termékekért, például a rostélyos kalácsokért nem a súly alapján, hanem megállapodás szerint fizettek a megrendelők. A cseresütés a II. világháború előtti időben ritkább volt, inkább a háború utáni években, az 1970-es évek közepéig volt szokásban. Aki maga termelte a gabonát, megőrlette, majd elvitte a pékhez, aki a lisztért kenyeret sütött cserébe. 1 kg lisztért 1 kg 36 dkg, esetleg 1 kg 40 dkg kenyeret sütött a pék. A megrendelőnek nem kellett fizetni semmit. Egy-egy alkalommal 2-3 kg lisztet vett át a pék, melyből megsütötte a kért árut. A pékségben használt munkaeszközök A pékségben használt munkaeszközöket és a berendezési tárgyakat budapesti, szegedi cégektől rendelték, helyi kisiparosokkal készíttették vagy saját maguk csinálták meg. Az 1918-ban alapított, s 1945-ig működő első pékségben használt munkaeszközöket vitték tovább az 1948-1969 között működött második műhelybe is. Nem korszerűsítettek semmit, dagasztógépet a század második felében sem vásároltak. így emlékezik erre az ifjabb mester: Olyan kenyeret, amilyet az ember kézzel dagaszt, géppel nem lehet előállítani. Mert azt a tésztát érezni is köll, ha csinálja az ember ... Nem is igyekeztünk dagasztógépet szerezni. A péksüteményekhez azonban már használtak gépet: a Maxima típusú kiflisodrógépet az újabb pékségbe is átvitték. Az idősebb mester tanuló korában még kézzel sodorta a kiflit. О olyan gyorsan tudta csinálni a kiflit, hogy még az alpári pék, Hollman Károly is elhívta őt búcsú előtt, hogy segítsen kiflit sodorni. Akkor mindig eljött hozzánk, oszt azt mondta apámnak: - Gyere már el búcsúra ... Sok a munka, oszt segítsél nekem... - emlékezett az ifjabb mester. Osztógépet vagy feladógépet is vásároltak. A kellő súlyra elkészített zsemlének és kiflinek való tésztát a gépbe belehelyezték, rácsukták a tetejét, ezzel lepréselték, hogy a tészta minden része egyforma legyen. A gép 25 vagy 30 kése 25 vagy 30 egyforma darabra szabta a tésztát pillanatok alatt.