Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)

Bereznai Zsuzsanna: A Muthnay Kiss család félegyházi sütödéje

204 BEREZNAI ZSUZSANNA A kenyeret két ember szedte ki a kemencéből. Az egyik kiszedte a kemencéből, a másik pedig hordta be a boltba, a polcokra. Amikor kisültek a pék kenyerei, a bérsütés előtt a kemencét újra kellett fűteni. Minden kemencényi áru után újra kellett fűteni. A háziasszonyok bérsütése reggel 7 óra és délelőtt 11 óra között készült el. Az is előfordult szombati napokon, hogy még délután 2 órakor is a házi kenyereket sütötték a műhelyben. Bérsütés és cseresütés Polgárasszonyok és parasztasszonyok különböző kenyér- és süteményféléket vittek süttetni a pékekhez bérsütésre. A félkész terméket otthonról vitték, a sütödében pedig megsütötték. Ez a szokás az 1970-es évek közepén szűnt meg. A félegyházi nép nagyon szerette a jól elkészített házi kenyeret. Voltak olyan gazdasszonyok, akik nagyon ízletes kenyeret tudtak csinálni. Molnár csizmadia felesége pedig arról volt nevezetes, hogy a legjobb réteseket készítette a városban. A saját liszttel rendelkező asszonyok készítettek leginkább házi kenyeret, melyet aztán a pékhez vittek süttetésre (sterkenyér). A kenyér mellett szinte mindenféle süteménynek való tésztát is vittek az asszonyok. Legtöbbnyire a rostélyos (fonott) kalácsnak való tésztát vitték, melyet otthon dagasztottak be, majd a pék fonta meg és sütötte ki. Ezeket főleg húsvét előtt és a lakodalmakra rendelték. Sokan vittek rétest, beiglit, de kuglófot és pogácsát is, mert a pékek nem szerettek bajlódni sem a kuglóffal, sem a pogácsával, ezek nem voltak mindennap kaphatók a régi péküzletekben. De az újabb keletű süteményeket is gyakorta vitték pékhez az asszonyok: a tortalapoknak való tésztákat vagy a linzersüteményeket. Különösen népszerű csemege volt Félegyházán a tejes pite és a kelt pite, melyet latyapitének is neveztek. Ez palacsintatésztaszerű, de annál sűrűbb tészta, melyet tepsiben sütöttek ki. Sok háziasszony még ezt is a pékhez vitte, mert úgy finomabb lett. Az is előfordult egy-egy ünnep előtt, hogy nemcsak délelőtt, hanem egész délután a házi süteményeket sütötték a pékségben, s a sok félkész termék nem fért el a műhelyben, hanem még az udvaron is álltak a polcok. A zsidó ünnepekre a nagy barhesz. kalácsokat elsősorban a zsidó pékek sütötték. Félegyházán több zsidó pék is volt: Schweiger, Bamhorn, Fantusz, József, Aczél. De a többi pék is igyekezett kielégíteni a lakosság ezen igényét. így a Kiss család pékségében is volt barchesz, melyet kisebb és nagyobb (80-100 dkg-os) méretben sütöttek, a tetején mákkal vagy kristálycukorral megszórva. A bérsütést a háziasszonyokon kívül a hentesek is igénybe vették. A hentesek hurkát, kolbászt és különféle pecsenyéket süttettek, az üzleti kiszolgálásnak meg-