Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Kürti László: A szabadszállási Csaplár István naplója. Naplók, feljegyzések önéletrajzok
A SZABADSZÁLLÁSI CSAPLÁR ISTVÁN NAPLÓJA 125 lust. Ezek azonban vannak és jelentősek. A nemek közötti eltérést abban érződik ki, hogy Csaplár Istvánné már nem csak gazdasági jellegű feljegyzéseket készített, hanem a líraibb műfajok felé fordult: köszöntők, imák, és énekek jelzik működését. Kétségtelen, hogy sem Csaplár István, sem pedig felesége, nem lehettek átlagos parasztemberek. A szerző mindjárt naplója elején megjegyzi, hogy a nevezetes 1838-as esztendőben született: „ekkor volt az nagy ár víz Mártius 18-dikán mely nagy részét városunknak öszve dőtötte ". Talán a szerző is érezhette, hogy nem egy átlagos gazda. Az első éveiről nem ír semmit sem, és csak házassága évében kezdi leírni mindazt, amit gyermekkoráról fontosnak tart. Tehát naplójából nem derül ki semmilyen információ a gyermekkorra, ami megkérdőjelezhető, de a parasztgyermekek gyors belenevelődése a gazdasági életbe kirívóan és találóan egybefogja a paraszti gazdaöntudatot és a gyermekkor gyors átlépését. Nem törődik azzal a ténnyel, amelyet későbbiekben igen sok paraszti önvallomás ismétel (a nehéz és kiszolgáltatott Árvácska stílusú gyermekkort), hogy mi volt a gyermekkor sajátossága. Nincsenek önfeledt gyermekjátékokkal teli napok és nyarak. A naplóíró sajátos stílusát meghatározta a gazdasági életbe való gyors belenevelődés és a történeti jelen in mediam res kezdése. Az 1844-es esztendő az első, ami igen megmaradt benne mivel négy dolgot örökített meg egyszerre: a természeti csapást (szélvihar), a Lapos-réti kettős kút építését, a fülöpszállási torony ledőlését, és a szabadszállási nagyharang felavatását. Csaplár István naplója a dátumok pontos feljegyzésével érzékelteti az időbeliség egységét, az idő hatalmasságát és meghatározó voltát. Néha az egész évet foglalja össze tömör, frappánsan megszerkesztett, ízes mondataiban, de van hogy napra, hónapra lebontva örökíti meg az eseményeket. Napló szerkezetét hagyományosnak mondhatjuk: évről évre, néha hónap és nap megjelölésével, indítja az események leírását. Onnan látszik, hogy tudatosan írta le az évek történéseit, hogy néha visszatért és egy-két elfelejtett, vagy kihagyott - későbbiekben fontosnak ítélt eseményt - beszúrt azt az előző évi feljegyzésébe. Ez mutatja, hogy maga is használta és újra elolvasta, amit leírt, tehát reflektált feljegyzéseire, át és átélte azokat. Ez az a fajta naplóírás, amely a pszichológus Georg Gusdorf szerint meghatározza keletkezését és funkcióját: az időben való visszatérés az újraolvasás lehetőségével. Gusdorf szerint a napló: „a tapasztalat második olvasata, amely valósabb, mint az első, mivel ez a tapasztalathoz már hozzájárul a tudatosság is," majd hozzáteszi, a napló szerzője „tudatosan vállalja, a jelenidejűségében a múltidejét, a múltban történt cselekedeteit". Ez a fajta átélés és vissza-visszatérés az előző évekhez, tudatosságra s nem ösztönszerűségre vallanak, amelyben az egyéni és személyes események kapcsolódnak a nagycsalád és a kiskun közösség életében fontosnak tartott folyamatokhoz. Ötletesen ugyanakkor teljesen logikusan vegyíti a naplóíró a GUSDORF, Georg 1980. 38.
