Bárth János szerk.: Cumania 19. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2003)
Kürti László: A szabadszállási Csaplár István naplója. Naplók, feljegyzések önéletrajzok
126 KÜRTI LÁSZLÓ családi, gazdasági és a helyi történéseket és a vele történt mindennapi dolgokat. A tudatos kiskun gazda címmel is ellátta naplóját, amikor az első oldalra ezt írta: „Évek fojtonos járásának jegyzőkönyve." Ez arra utal, hogy a már igen fiatalon érezte az idő múlását, de annak törvényszerű örökös folytonosságát is. Csaplár István valójában egy naplót és jegyzőkönyvet vegyít, és ez utóbbi tudatosítása a teljes hitelességet és pontosságot jelenti szerzőjének. Nem a saját önéletrajzát akarja papírra vetni, mint a széki Győri Klára, vagy a galgamácsai Dudás Juli. Őt ez nem érdekli, illetve nyíltan nem és inkább tudatalatti vegyítéssel találkozunk, amelybe a fontos dolgok mellé oda-oda kerültek a személyes és családi események is. 22 Mint általában a gazdák feljegyzései a családi és közösségi adatokon túl két dolog határozza meg az évek feljegyzéseit: az időjárás és a termés viszonya, valamint az árak összefüggései. A szabadszállási gazda nem igazán foglalkozott a világ sorsával, a nemzeti, vagy a nagyobb országos dolgokkal. Erre utal az is, hogy a későbbi korok által olyan nagyra tartott események, mint például a 1848/49-es szabadságharc, vagy a millenniumi ünnepség (a kiegyezést meg sem említi !), szinte eltörpül más, a család életét nagyban meghatározó esemény mellett. A naplóírás szabálya szerint a feljegyzések teljességgel én-központúak. A szerző figyelmének középpontjába a családi események, főleg, halál-születés-esküvő hármasság, valamint a családi gazdaság fenntartásának megteremtésére tett elkerülhetetlen lépések álltak. Azonban semmit sem dramatizált: lánya második házasságát nem úgy említi, mint egy személyes, vagy családi traumát. Lánya halálát is egyszerű beletörődéssel jegyezte fel: ,,1876.-ik évben született Sofia leányunk április 10 napján. Megholt 77.-ik február 3 napján. " Ami őt, mint gazdát igazán érdekelte az a földvásárlások, a gazdasági eszközök és gépek vétele, valamint a terméshozamok és a piaci árak voltak. Nyelvezetében egyszerű, de nem faragatlan, tanult, de tisztán hagyományos: a kiskun őzés teljességgel megtalálható (esött, péntökön, szökfü, megelött), és mondataiból nem hiányoznak a szép 19. századi nyelvezetre jellemző fordulatok sem („Ez évben jött az húsz forintos föld az kezünkre"). Iskolázottságát nézve nem tételezhetünk fel különösebb végzettséget, egy-két osztályt járhatott csak, de sokat tanulhatott, és olvashatta a maga szorgalmából az akkor divatosnak vélt irományokat és a Bibliát. Nyelvtani hibái, pláne a kor szintjét nézve, minimálisak, ugyanúgy, mint az egy-két elejtett idegen szó és fordulat. A kor szintjének megfelelően meglepően ízesen és hagyományosan ír (tsak, tsattogás, tsináltattam, kukoritza, atta, baratzk, Ketskemét). Érdekesen vegyíti az egyes szám első személyt és a többes számot (elattam csináltattam, vetettünk, megvettük, elattuk, stb). Naplójából értesülünk Szabadszállás életében fontosabb fordulatokról. Feljegyezte az 185l-es balázsi és aranyegyházi földek felosztását, vagy az 1866-os éhínséget: „1866-dik évben minden egyszóval elfagyott május 24.-én oly szükség volt a 22 Hasonlót tapasztaltam apám naplójának feljegyzéseiben is: ő sem magát akarta megörökíteni, hanem inkább a történéseket, amelybe ő is - véletlen, vagy tudatosan - belecsöppent, lásd KÜRTI László 2000. 283-285. i.
