Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

Etnográfia - Juhász Antal: Bócsa

304 Lipcsei-Sigrai Pipagyújtó dűlőben: Összesen: dűlőben kat. hold négyszögöl kat. hold négyszögöl kat. hold négyszögöl szántó 4 815 44 324 48 1139 rét 23 348 23 348 kert 3 555 3 555 legelő 57 157 24 471 81 628 szőlő 2 32 2 32 erdő 6 558 6 558 mocsár 7 1466 1 1080 9 946 háztelkek 3 639 3 639 összesen: 84 1022 93 623 178 45 A Lipcsei-Sigrai dűlői birtokrészen, az 1266. hrsz. földön major állott, ahol az 1912. évi kataszteri térkép kastély jellegű épületet jelöl, parkkal körülölelve (44. szelvény). A major tulajdonosa az 1860-as évek elején Sigray Mihály, húsz évvel később Beniczky Béla, akinek a szomszédos Tázlár pusztán is volt nemesi birtoka, melyet 1878 körül felparcelláztatott, és kúriáját eladta a kalocsai érsekségnek. Abból alakították ki a tázlár-felsőtelepi iskolakápolnát. A majoron kívül a birtokon még két tanya épült, 187. és 189. házszám alatt. A soltvadkerti nagygazda tulajdonába került nemesi birtok földhasználata is döntően külterjes, állattenyésztő gazdálkodásra mutat. A földterülethez viszonyítva a két hold szőlő és három hold kert igen kicsi. Nyolc évvel később Lang Lajos 181 kat. holdas birtokán a szántóföld a legelők rovására 19 holddal gyarapodott, de szőleje és kerti művelésű földjének területe nem változott. Szappanos Elek kecskeméti cívis (felesége Mester Julianna) 1892-ben vásárolt Nagy-Bócsán 1777 kat. holdnyi birtokot. Földje a Sigray-család birtokainak egy részére terjedt ki, túlnyomórészt a Sigray-Fiath, kis részben a Lipcsei és Sigray dűlőben. 1879-ben a 17., 1881-ben a 18. volt Kecskemét város legtöbb állami adót fizető virilistáinak névjegyzékén.

66 1895-ben neki volt a legnagyobb állatállománya: 224 szarvasmarha, 64 ló, 162 sertés, 773 juh. Birtokán a századelőn 1 nagy major, 1 nagy és 3 kisebb tanya állott. A tekintélyes cívisbirtok földjeinek hasznosítását a XX. század eleji telekkönyvből ismerjük: BKMF, Bocsa, 526. sz. telekkönyvi betét. RUBINEK Gyula (Szerk.:) 1912. 518.