Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

Etnográfia - Juhász Antal: Bócsa

305 szántó 358 kat. hold 748 négyszögö rét 148 kat. hold 1016 négyszögö legelő 324 kat. hold 1326 négyszögö kert 2 kat. hold 236 négyszögö erdő 552 kat. hold 1241 négyszögö homok 30 kat. hold 715 négyszögö nádas 4 kat. hold 1146 négyszögö mocsár 338 kat. hold 684 négyszögö major- és tanyahely 6 kat. hold 1106 négyszögö összesen: 1767 kat. hold 218 négyszögö] A hatalmas rét- és legelőterület képezte az állattenyésztés - főleg a marha- és a birkatartás - alapját. A szántóként művelt föld a cívisbirtoknak mindössze 20%-a, szőlőt nem telepített, a major és egy tanya melletti kétholdnyi kert kicsiny töredéke a birtoknak. A kiterjedt homoki erdőt föltehetően még a Sigrayak telepíthették. Eddig a helyi társadalmi piramis csúcsán lévő birtokosokat és néhányuk gazdálkodását vettük sorra, most tekintsük át a mezőgazdasági népesség teljes szerkezetét. 1910-ben, tehát a Fischer- és a Bagi-birtok eladása után Bócsán 378 önálló birtokost, 4 fő száz holdon felüli földbérlőt, 155 gazdasági cselédet, 123 mezőgazdasági munkást és 2 tisztviselőt írtak össze.

68 Aránylag nagy a cselédek száma: ők a majorokban és a nagygazda-tanyákon dolgoztak. A népszámlálási statisztika egy kategóriában tünteti föl a 10-100 hold közötti birtokosokat (188 fő), pedig igen nagy volt a különbség a 11-15 holdas kisparaszt és 60-80 holdas gazda lehetőségei és életszintje között. Tizenvalahány holdas homoki kisparaszt a megtelepedés után sok esetben nem tudott lovat tartani, vagy legfeljebb egyet, ezért szántani gazdát hívott, vagy valamely egy lovas szomszédjával összefogni kényszerült. Kevés jószága volt (egy tehén, néhány sertés, aprójószágok), emiatt kevéssé tudta trágyázni földjét, amit pedig a homok igencsak megkívánt. Nagyobb gazdaságban a parasztember több állatot nevelt, minden esztendőben trágyázhatta földje egy-egy darabját, fölösleget termelt és gyarapodni is tudott. A 10 holdon alóli törpebirtokosok - számuk 170 volt - az adó és a bankkölcsön kifizetése mellett szűkösen éltek, 6-7 éven felüli gyermekeiket elszegődtették liba-, pulyka-, disznópásztornak, majd kisbéresnek, maguk részesaratást, napszámosmunkát vállaltak. Közülük azok boldogultak, akik a gazdáktól részes művelést, pl. harmados kukoricaföldet fogtak, fuvarozással foglalkoztak, vagy kupeckodásra adták a fejüket. A magyar korona országainak 1910. évi népszámlálása. MSK Új sor. 1912.