Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Etnográfia - Kürti László: Családnevek Lajosmizsén
426 mentumok nem bővelkednek igazán három, vagy négytagú nevekkel. A XVIIXVII. századi jászberényi és nagykőrösi levéltári dokumentumok igen egyszerűen oldják meg a neveket, mivel csak a családnevek és a keresztnevek szerepelnek. Ezért feltűnő egy-két olyan adat, amely ettől eltér. Ilyen például Győrffy István levéltári jegyzete Lajos és Mizse pusztákról. 37 Egy 179l-es jegyzet szerint a következő pásztorok neveit találjuk: „Hosszanszarú Meleg Pál, Sáska és többi pásztorok." Érdekes, hogy legarchaikusabbnak azon neveket érezhetjük, amelyek valamilyen régi, mára már teljesen feledésbe menő foglalkozást takarnak. A lajosmizsei tulajdonosok között ilyenek a ritka megterheltségű Csíkmérő, Tóásó, a Gombkötő, Házkötő, Kis Juhász, Jász Gulyás, Szabó Szabó, Koskár Kovács és a Sóbujtó. A névállomány változása szempontjából fontos az 1826-os összeírás, amelyet Bagi Gábor közölt, mivel ebben a névsorban teljes nevek szerepelnek, és arra is útmutatást adnak, hogy a XIX. század első évtizedében kik és hol laktak a pusztákon. Az ilyen forrásokból megtudhatjuk továbbá, hogy milyen társadalmi réteg, milyen foglalkozású és milyen korcsoporthoz tartozott a pusztán lakozó népesség. Bagi Gábor helyesen állapítja meg, hogy míg a nagybirtokosok jelentős része nem, addig a tanyákon és földeken dolgozó réteg nagyszámban maradt a pusztán, és annak első telepeseit adták. A vagyonos és előkelő jászberényi családok - Tatzmann, Anvander, Mihálkovits, Pethes és Ördög - mind eladogatták pusztai birtokaikat, így nevük csak itt-ott maradt fenn (pl. a Tatzmann dűlő). A Bartal, Almási és Mizsei (vagy Mizsey) családok a birtokmanipulációk adta lehetőségek által viszont egyre vagyonosabbakká váltak. A váltás olyannyira sikeres volt, hogy a XIX-XX. század fordulójára már csak mintegy fél tucat jászberényi nagybirtokost találunk a lassan fejlődő kapitalista mezőgazdaságban. Lajosmizse XX. századi családnév anyagát vizsgálva egy érdekességre figyelhetünk fel. Az egyik legfeltűnőbb, hogy van egy archaikus csoport, amelyik - számát (halmozottságát) és jelentőségét tekintve - jellegzetes és kiemelkedően van képviselve a régi nevek között. Ilyenek például a Bakacsi Bárányi, Bartal, Bujdosó, Czigány, Jászgulyás, Kisjuhász, Kislőrincz, Juhász Pintér, Koskár Kovács, Lesi Molnár, Lagzi Kovács, Buga Kovács, Mizsei, Páldeák, Pető, Teréki, Terenyi, stb. Ezek a nevek nagyjából lefedik az első (1849 és 1854-es) anyakönyvezésből ismert neveket. 38 Érdekes azonban, hogy azok a nevek, amelyek kiemelkedően nagyszámban szerepelnek, nem mindig követelik ki a megkülönböztető nevek használatát. A halmozottan nagyszámú Kiss családban szinte törvényszerűnek tűnik a harmadik, megkülönböztető név használata. Az 1854-es adónévsorban összesen kilenc ilyen nevű földbirtokost találunk, amelyekhez még tizedikként jön a Kis Juhász (vagy később a Kisjuhász). A családok már csak úgy ismerték fel a rokonságot, ha a 37 Lásd GYÖRFFY István é. n. 38 Ezt a névlistát közli HENKELY Gyula 1974. 378-379.
