Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Etnográfia - Juhász Antal: Bócsa
310 Száz-százhúsz holdas gazdaság Bócsán nem föltétlen jelentette, hogy birtokosa nagygazdának számított és családja jólétben élt. A vadkerti Kis Kopárdi Lajosról emlegették, aki a Bagi-Birtokból több, mint háromszáz holdat vásárolt, hogy földjének nagyrésze bucka és nyárfás ligeterdő volt, ahol birkafalkáját legeltette. Az emlékezést hitelesíti a gazdacímtár: 1912-ben Kis Kopárdi Lajos 315 holdas birtokán mindössze 7 holdat (!) szántott, 11 hold rétje, 193 holdnyi erdeje volt és 91 holdat használt legelőül. Három és fél évtized múlva ugyanezen a néven (ő a századeleji gazdálkodó fia lehetett) 99 holdat, Kis Kopárdi János nevén 127 holdat vettek nyilvántartásba. A hozzá hasonló konzervatív birtokosoknál eredményesebben gazdálkodtak azok az 50-60 holdas parasztemberek, akik szarvasmarhát, sertést tenyésztettek, szőlőt telepítettek, jövedelmező árutermelést folytattak, s mindebből gyarapítani tudták birtokukat. Ők nős fiaikra kisebb gazdabirtokot és tanyát örökítettek. Az 1930-as években is a kecskeméti Szappanos család leszármazottja, az 1767 kat. holdas bócsai gazdaságot öröklő Imre volt a község legnagyobb birtokosa. A nagymajorban családos éves béresek dolgoztak, akiknek az intéző negyedévenként mért kommenciót. Az 1938. évi keresztelési anyakönyv a Szappanos-majorból három fiatal házaspárról, a következő évi három másik kisgyermek szülőről tudósít. 75 A cselédek nagyrészt orgoványi, kecskeméti, szanki szegényparaszt családokból valók. A major intézője a törpebirtokosoknak néhány hold szántóföldet mért harmados művelésre, melyen kukoricát, répát termeltek. A harmados földet a birtokos szántotta, trágyát adott a föld javítására, minden munkát a harmadosok végeztek. Fogattal bíró kisparasztok már „feles földet fogtak" a két majorban és a nagygazdáknál. Szappanos Imre Budapesten lakott és évente háromszor: tavasszal, csépléskor és nyár végén, horovicskavéréskor látogatott el birtokára. Állatszerető embernek ismerték, különösen a lovakat kedvelte és a birkatenyésztést szorgalmazta. Három falka birkát tartott. К fejős falkával bánó juhászok és asszonyaik a tejet sajtnak dolgozták föl, és hetente lovas kocsin szállították a sajtot S olt vadkertre. Greskovics Imre (családi nevét a XX. század elején Abonyira magyarította) zöldhalmi birtokán Menyhárt Gábor bérlő gazdálkodott. A birtokos fia, Abonyi Imre az 1960-as években fogathajtó világbajnok lett. Gauzer János, a kalocsai Sárközi Takarékpénztár igazgatója az 1930-as évekre értékesítette a Fischer-birtokból 1912-ig még meglévő 1200 holdnyi pusztarészt és RUBINEK Gyula 1912. 518.; F. SZABÓ Géza é. n. 257. Bocsa, Rk. plébánia irattára, Kereszteltek anyakönyve 1938-ban. Ladányijózsef kovács (Kecskemét) felesége Törőcsik Rozália (Jászkarajenő), Tompái István (Kecel) - Rózsa Anna (Kecskemét), Vincze József (Vadkert) - Csima Julianna (Bocsa), 1939-ben Kálmán Lajos (Orgovány) - Káldi Anna (Bocsa), Bőrös Antal (Monostorfalva) - Seregély Judit (Szánk), Monostori Mihály (Orgovány) - Varga Valéria (Kecskemét) voltak cselédek a majorban. A nevük után zárójelben születésük helyét közlöm.
