Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
História - Bánkiné Molnár Erzsébet: A redimált föld sajátosságai Kunszentmiklóson
211 A földkönyv tanulmányozása a földosztások helyét és idejét is segíthet tisztázni. A redimált birtokok között legelőször a már említett város közeli szántóföldeket adták birtokba. Ezeket „létz szántó földeknek" nevezték. Egy léc ára húsz redempciós forint volt. A kiosztás pontos helyét más forrásokból tudjuk, az egyik kalkaturásnak nevezett szántóföld Bösztörön, a másik Márkútja körüli határrészen volt. Mindkettőt három nyomásban művelték. 8 A szántásra kijelölt terület azonban kevésnek bizonyult, ezért 1747-ben aki akart, Orgoványon válthatott minden redempciós forintra 600 öl hosszú és 2 öl széles szántásra alkalmas földet. A Liber Fundi második tétele az eredeti földváltóknál az „Orgoványi portio" árának bejegyzése. Orgoványpuszta egy része ez időben sivány homok volt, egy részét pedig tanyaföldekre parcellázták. Kerekegyháza eredetileg közlegelőnek szánt területéből a megváltott Vó-od pusztarészt szintén szántásra osztották ki. Nyilasnak nevezik a földkönyvben, de ez esetben nem újraosztásos, hanem öröktulajdonról van szó. Amint írták, minden redempciós forintra számlálván 16 dénár értékű területet. A tőkeföld mennyisége 1751-ben a szanki portioval egészült ki. A redimált belső határbeli egy léc szántó után 3 ft és 20 dénár értékű szanki részt kaptak a redemptusok, de ezt nem osztották ki az egyes tulajdonosoknak. A redimált tőkeföld Kunszentmiklóson az 1745-175l-ig tartó időszakban stabilizálódott. Ekkorra mindenki pontosan tudhatta mekkora földtulajdont kapott a redempcióba befizetett pénzéért. Tudta, hogy megváltott földtulajdonából mekkora a belső határbeli szántó, az orgoványi, a szanki, vagy a kerekegyházi rész. Az eredetinek tekinthető földtulajdonlási állapot szinte a birtokbavétel után azonnal bomlásnak indult. A redempció idején Kunszentmiklóson a legtöbb földet Maár Gergely váltotta, aki 720 forintért 36 léc belső földet, mellé 471 ft és 50 denáros orgoványi földet, és szanki just is váltott. A nagy földváltók közé tartozott a Józsa, a Tekes, a Bernáth, a Horváth és a Baky család is. 1814-re a legnagyobb földtulajdonnal Baky János rendelkezett. Tulajdona 600 forintos belső határbeli szántóból, 480 forintos orgoványi és 355 forintos szanki részből állt. A Maár családból Andrásnak volt legtöbb földtulajdona 439 redempciós forint értékben, Pap Sámuelnek 642 forintos, Tekes Istvánnak 419 forintos, Virágh Sámuelnek 392 forintos, Balogh Istvánnak pedig 359 redempciós forint értékű földtulajdona lett 1814-re. A birtoknagyságok polarizálódtak, a nagyobb birtokok száma csökkent, a 75 forint érték alattiaké növekedett. 10 A családi vagyon természetes osztódása és az adásvételek útján életre kapott földforgalom már akkor megkezdődött, amikor az adásvételek szabályozása még ki sem formálódott. 8 ILLYÉS Bálint (1980) 55-59. 9 JNSZML. JK. ir. Fare. 1 № 195/1804. 10 BAGI Gábor 1995.48., 105.
