Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

Etnográfia - Juhász Antal: Bócsa

316 A népes Fischerbócsán - a zsúfolt öregfischeri és bagibócsai iskolák tehermentesítésére - 1959-ben új iskola épült, melyet 1960-ban nyitottak meg. Az évtizedek óta tanyajáró néprajzkutató nem emlékszik a Duna-Tisza közén más olyan településre, ahol 1960-ban, kevéssel a mezőgazdasággal foglalkozó családokat termelőszövetkezetekbe kényszerítő kampány előtt, új tanyai iskolát avattak volna. Bócsán ez történt. Az iskolaépület két tantermet, irodát, szolgáltató helyiségeket és két szoba-konyha-előszobás tanítói lakást foglal magába. Évekig petróleumlámpával világítottak, a villanyvezeték a hatvanas évek vége felé ért a falutól kb. öt km-re lévő iskolához. Ott is részben osztott, két csoportos (1-4. és 5-8. osztályos) tanítás folyt. A felső tagozatos oktatás 1976-ban, az alsó tagozatú 1980-ban, Bócsán utoljára szűnt meg ebben az iskolában. Evekig pedagógus szolgálati lakás, utóbb fűrészüzem volt benne. Mindössze négy évtizeddel megépítése után üres, elhanyagolt állapotú, mint akárhány régebbi, 80-100 éve épült; elbontatlan tanya a község határában. Kisbócsa 1949-ben Kaskantyú községhez csatolt területén két tanyai iskola működött: a Klebelsberg-féle program keretében épült büdöstói, újabb nevén gyógytói és a hemzősori iskola. Közigazgatási határainak változtatása (1949) előtt tehát éppúgy kilenc tanyai iskolája volt Bócsának, mint egy évtizeddel utána, mivel 1955-ben építették az Abonyi-majori, 1960-ban az új fischerbócsai iskolát. 1949-ben a gyógytói iskolának még 62, a hemzősorinak 57 tanulója volt. A község belterületén 1954-ben épült új, két tantermes általános iskola, ezt 1962-64 között újabb tantermekkel, tanári szobával bővítették. Nem vizsgálatunk tárgya - nem is kompetenciánk - a tanyai iskolák körzetesítésének elemzése, de annyit meg kell jegyeznünk, hogy a körzetesítés végrehajtása igen meggyorsította az iskoláskorú gyermekeket nevelő tanyai családok elköltözését. Számosan a faluban építkeztek, de azokban az években - az 1960-as évek első felében - egyre több család szakadt el a földtől, s költözött városokba, ami a község népességének nagy mértékű fogyatkozásához vezetett. Az elemi népiskolák, majd az általános iskolák működésére és megszüntetésére azért tértünk ki, mert az iskolákat fontos településformáló tényezőnek tartjuk. Alapvető igényt elégítenek ki, és az elemi iskolai oktatás kötelezővé tétele óta egy-egy település nélkülözhetetlen művelődési intézményei. Különös fontosságú a szerepük ott, ahol az egész népesség tanyán, méghozzá szórványtanyákon élt, mint Bócsán. A népoktatás kezdetei hasonlók voltak más tanyás településekéhez, jóllehet a pusztai tanítás spontán szerveződő helyi formái, írott források híján, már aligha föltárhatók. A szomszédos Kaskantyún már 1865-ben számon tartottak elemi iskolát: 11 tanulóját Lang Péter tanította. Az egyházi főhatóság 1874-ben 425 forintot fordított az iskolára. 1886-ban 1-6. osztályába huszonöt, az ismétlő osztá-