Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Archeológia - Wicker Erika–Kőhegyi Mihály: A katymári XVI–XVII. századi rác temető
47 képpen magyarázza: „Csak a nyárfa mállik nyomtalanul széjjel, vagy a kéreg. Viszont kéreg összeszegezésére 10 cm-es szegre szükség nincsen. így nyárfákból összeácsolt koporsóra kell gyanakodnunk. " Ácsolt koporsóládák Néhány más, nem koporsószeges sírban ugyanakkor megmaradt az ácsolt koporsóláda facsíkja (51. sír ; 97. sír ; 99. sír : „...vörös szerves anyag maradványa a felső vázcsontok alatt"). Sajnos, a famaradványok megőrzésére, vizsgálatára nem került sor, így nem állapítható meg, hogy a néhány sírban legalább nyomaiban megmaradt koporsó milyen fából készült. A Bácsalmás-óalmási rác temető koporsóit általában kocsányos tölgyből (Quercus robur) készítették, mely a XVIXVIII. századi ártéri területek, így a Kígyós-ér jellegzetes fafaja volt 97 , talán hasonlóan tölgyből készülhetett a közeli katymári temető nyomaiban megmaradt koporsóinak egy része is. Tekintve, hogy a famaradvány hiánya nem jelenti egyben a koporsó hiányát, a katymári ácsolt koporsós sírok száma jóval több a jelzett 45-nél. Megkockáztatjuk, hogy minden olyan sírban is, melyben sem szegeit, sem padkakoporsó nem volt, ácsolt ládában temették el a halottakat. Ezt a feltételezést alátámaszthatja az is, hogy a biztosan koporsós sírok és a mellékletek között semmilyen összefüggést nem sikerült felfedezni. KARTARTÁSOK Zalotaynak az első hitelesen feltárt 3. sírnál, amikor még a téglagyári lelőhelyet szarmata temetőnek tartotta, feltűnt „...a lelőhelynek egyéb érdekes sajátsága", a karcsontok helyzete: „...egészen újkori temetkezésnek tartottam a kezeknek a medencébe való hajlítása, s a csontoknak barnapiros színeződése és igen jó megtartása miatt. " 9 Sajnos, a sírrajzok teljes hiánya a pontos kartartások rekonstrukcióját nem teszi lehetővé. A legtöbbször igen szűkszavú sírleírásokból annyi bizonyosnak látszik, hogy test mellett nyújtott karú temetkezés nem fordult elő; az elhunytak karjai általában a deréktájon keresztezték egymást, esetleg a derékon keresztben, egymással párhuzamosan feküdtek, s igen sokszor fordult elő, hogy a karokat könyökben meghajlították, az alkart a felkarral párhuzamosan a felsőtestre, a kezeket a váll környékére helyezték. Bár a későközépkori temetőkben is elterjedt szokás, hogy a halottak karját nem a test mellett nyújtva helyezik el, hanem a derék táján összekulcsolják, a rác temetőkben megfigyelhető igen változatos kartartások felkeltették az ásatok KOMÁROMY József ásatási dokumentációja 1953. KJM RA 69.257 2.old.; - A csólyospálosi avar temető esetében is felmerült, hogy „ a koporsókészítéshez felhasználható fafajták közül a tölgy, a cser, a feketefenyő stb. jöhetnek szóba, de mindenképpen számolhtunk nyárfával is, mely bizonyos hozzáértéssel könnyen munkálható meg, s [...] melyből rövidesen semmi sem marad. " WICKER Erika 1990. 51. WICKER Erika 2002. ZALOTAY Elemér 1952. 5.
