Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Archeológia - Wicker Erika–Kőhegyi Mihály: A katymári XVI–XVII. századi rác temető
48 figyelmét. Gaál Attila a dombóvári temető feldolgozása során jelzi, hogy a temető jelenkori bolygatása miatt ugyan az alkarok olykor hiányoztak, „...a kartartások terén így is rendkívülien nagy változatosságot tapasztalhattunk. Mindkét alkar nyújtottságától kezdve, mindkét alkar saját felkarjára való visszahajlításáig minden helyzet előfordult, ideértve a két alkarra vonatkoztatható összes variációs lehetőséget is. Rendszert, vagy különösen jellemző kartartási helyzetet temetőnkben nem tudtunk kimutatni." 100 . Mithay is kiemelt figyelmet szentelt a Győrgabonavásártéri temetőben megfigyelt változatos kartartásoknak: „...nem kerülte el figyelmünket a halottak karjainak fektetése. [...] 1. a karok párhuzamosan feküsznek a testtel, 2. a kezek a medencén összekulcsolva 3. az alkarok derékszögben behajlítva, egymással párhuzamosan fekszenek vagy 4. az alkarok visszahajtva a nyak táján lehettek összekulcsolva, végül 5. csak az egyik kézfej volt a nyak táján." Esztergom-Szentkirályon „...az elhunytak karjait a mellkason, gyomortájon, deréktájon, hastájékon, illetve a hastájék oldalán behajlították vagy keresztbe tették, csak egy esetben helyezték nyújtva a test mellé, esetleg kulcsolták az áll alá. Néhány temetkezésnél csak az egyik vagy mindkét kar vissza volt hajlítva a vállakhoz." 102 A fentiekhez hasonló megfigyeléseket tettünk a Bácsalmásóalmási temetőben '. Néhány más rác temetővel kapcsolatban azonban kevés információnk van. Zombor-Bükkszállás publikációjának sírleirásainál csak egy „Ö" jelzi, hogy „a kezek az ölben összetéve" voltak 104 , a mélykúti temető nagyarányú jelenkori bolygatása miatt a megfigyelések csak egy-két sértetlen sírra koncentrálódhattak 105 . Zalotay e különleges karhelyzeteket a sírok „padkás" kiképzésével, a sírfenék szűk voltával hozta kapcsolatba, és úgy gondolta, „...kényszerhelyzet megoldása 5 Gaál a dombóvári temetőben megfigyelt kartartásokkal kapcsolatban megjegyzi, hogy a „...közép- és későközépkori temetőinkben elég gyakori kézhelyzet - a mellkas fölött összekulcsolt kézre gondolunk itt szinte teljesen hiányzik. " GAÁL Attila 1982. 165-167.; - Néhány jól dokumentált temető alapján azonban úgy gondoljuk, a későközépkori templom körüli temetkezéseknél megfigyelt kartartások ennél változatosabbak lehettek. Kaposvárott például viszonylag gyakori a test mellett nyújtott vagy a deréktájon keresztbe tett kar, esetleg egyik kar a test mellett, a másik a medencére hajlítva fekszik. BÁRDOS Edith 1987. 32-35.; - Ugyanez mondható el pl. a bajóti, bátmonostori és nyárlőrinci templom körüli temetőkről is. LÁZÁR Sarolta 1999/b; Biczó Piroska ásatási dokumentációja KJM RA 81.441-445, 87.502-503; V. Székely György ásatási dokumentációja KJM RA 93.705-707.; - Azt azonban feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy a koporsó szállításakor és sírbatételekor a karok elmozdulhattak, s így elképzelhető bár nem bizonyítható -, hogy az eredetileg a mellkas fölött összekulcsolt kezek a deréktájon keresztben csúsztak el. Ezt természetesen a rác temetők esetében is figyelembe kell venni. 10 GAÁL Attila 1982. 165-167. " MITHAY Sándor 1985. 194. 12 LÁZÁR Sarolta 1999/a 315. ,3 WICKER Erika 1999. 27.; WICKER Erika 2001/b. Az 1993-as leletmentés sírjaiban megfigyelt kartartások típusairól rajzot közöl WICKER Erika 2002. 14 KOREK 1994. 33. jegyzet 15 WICKER Erika leletmentése 1991. KJM RA 98.860.;