Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

Etnográfia - Kürti László: Családnevek Lajosmizsén

CUMANIA 18., KECSKÉMET, 2002 415 KÜRTI LÁSZLÓ CSALÁDNEVEK LAJOSMIZSÉN A családnevek kutatásának fontosságát nemcsak a geneológia, rokonsági rendszer felderítése adja, hanem a helytörténet, helynévkutatás és a történetinéprajzi összefüggések feltárásához nyújtott adatok felderítése is. A XIX. századi levéltári forrásokat vizsgálva a lajosmizsei családnevek egy igen sajátos használatára lehetünk figyelmesek.

1 A hagyományos kéttagú - vezetéknév és keresztnév mellett felbukkannak a háromtagú nevek. Ennek mind a mai napig vannak maradványai a B. Kovács, L. Kovács, L. Molnár, Páldeák, Kisjuhász, stb. nevekben. A család idősebb tagjai legtöbbször tudják, hogy a B. Kovács eredetileg Buga Kovács, az L. Kovács az Lagzi Kovács, az L. Molnár pedig a Lesi Molnár. A kettőnél többtagú nevek több izgalmas dolgot rejtenek, amelyet már korábban és főleg nyelvészeti szempontokból igen sokan kutattak. A jelen tanulmány célja nem annyira az, hogy a nyelvészeti és elméleti megközelítéseket szaporítsa, hanem inkább egy ritka alkalom arra, hogy egy olyan település történeti néprajzi névhasználatát mutassa be, amelyről igen kevés adattal rendelkezünk.

2 Fontos még az is, 1 A kutatásban két dátumot, 1826 és 1880, határoztam meg kezdeti és végpontként. Mindkét dátumhoz két fontos dokumentum kötődik, amelyek majdnem teljes leírását adják a helyi lakosságnak és valós összképét az akkor használatos családneveknek. Az 1826-os listát, melynek eredetije a szolnoki levéltárban található, már Bagi Gábor közölte; lásd BAGI, 1997. Az 1880-as adat „Lajos-Mizse nagyközség Fél Benepuszta felvételi előrajzai" (Bács-Kiskun Megyei Levéltár, Kecskemét), amely mintegy száz térképszelvényen jelöli a birtokok pontos méreteit és határait, valamint az akkori - és néhány esetben a korábbi - birtokosok neveit. E két fő forrásanyagon kívül még négy írásos dokumentumot is felhasználtam: „Jász Berényi Bene, Lajos, Mizse Pusztákon szántás alá fogott földek osztálya 1849-k évben, Juhász András Jász Kerületi mérnök által" (Jászberény Város Levéltára, 375, Jász-Nagykun Szolnok Megyei Levéltár); „Lajos, Mizse és fél Bene adóközségben lévő földbirtokosok betűsorozatos névjegyzéke, mely Jászberény városához tartozik, 1851" (Jászberény Város Levéltára, 378, Jász-Nagykun Szolnok Megyei Levéltár); „Lajos, Mizse és fél Bene adóközség birtokosai betűsorozatos névjegyzéke 1854-5-k évben" (Jászberény Város Levéltára, 377, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár); és a község jegyzője, Kléger József, által összeállított listát „Összeírási táblája az országos közmunkai kötelezettségnek, melly Lajos-Mizse község által az 1858-9-ik igazgatási évre teljesítendő" (Lajosmizsei Helytörténeti Archívum). A hat XIX. századi forrás alapjában nézve elegendő arra, hogy a családnevek változásait az adott mintegy hatvan év alatt megfigyelhessük. Ez az időszak mintegy három generációt ölel fel és elegendő ahhoz, hogy a betelepülés történeti és gazdasági körülményeit, valamint a családok névállományát vizsgálhassuk. A történeti anyaghoz mintegy kontrollként lehet felhasználni az adatközlők által elmondottakat, bár, amint ez az elemzés során kitűnik, az emlékezet és a családi hagyomány nem minden esetben mérvadó és használható. 2 Lajosmizsére vonatkozóan a kutatás eddig igen gyér eredményeket tud felmutatni. A néhány néprajzi (BÁRTH János 1972, 1974, 1981) és régészeti munkától eltekintve (H. TÓTH Elvira 1990, KULCSÁR Valéria 1992, és KULCSÁR Valéria és VÖRÖS István 1989) szinte a nullával egyenlő. Kéziratban fellelhető még Béresné Bene Zsuzsanna alapos gyűjtése (B. BENE Zsuzsanna 1952) a lajosmizsei tejgazdálkodásról. A helytörténeti, néprajzi és antropológiai kutatás első tudományos igényű feldolgozásait lásd KÜRTI László 2000/a 2000/b, 2002/a 2002/b; KÜRTI László - HAJDRIK SÁNDOR 2001.