Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

História - Molnár Antal: A török kori Kecskemét ferences krónikása: Bláhó Vince (1725–1785)

183 csolatban. Blahó a két történetíróhoz (nyilván egyéniségükből fakadóan is) nem egyformán viszonyult: míg Prayhoz írott levelei feltétlen tiszteletről, sőt alázatról tanúskodnak, addig Kaprinaival (akárcsak Kosa Jenővel) kifejezetten baráti, mondhatnánk bensőséges hangnemben levelezett. Praynak küldött leveleiben leginkább különböző történeti kérdésekben (így például Cseri település fekvése vagy Nagy Lajos bulgáriai hadjáratának pontos időpontja tárgyában) kért eligazítást, és a munkáiból igényelt példányokat kassai könyvtáruk számára. Cserébe sírfeliratokat, oklevélmásolatokat és kivonatokat, továbbá Fridrich rendtörténetét küldte, illetve a jezsuita müveinek a ferencesekkel kapcsolatos tévedéseit javítgatta. A levelekből kiderül: Blahó kevés szabadidejében általában történeti könyveket olvasott, és kifejezetten szórakoztatónak találta a címzettnek a magyarok eredetéről folytatott vitáját a piarista Desericky József Incével. A tudósi kollegialitás és együttműködés talán a Kaprinaival való kapcsolatában figyelhető meg a leginkább. A jezsuita és a ferences pap egy időben került Kassára, itt barátkoztak össze. Levelezésük darabjai 1760-tól 1777-ig maradtak fenn, eme bő másfél évtized alatt számos történeti probléma megoldásában, nehezen hozzáférhető munkák megszerzésében segítették egymást. Blahó nemcsak Kaprinai műveiből kapott rendszeresen a kassai ferences könyvtár számára, hanem a jezsuita küldte el neki a sokat keresett Pápai Páriz munkát, a Rudus redivivumot, vagy éppen Oláh Miklós Hungáriáját, ő járt utána Blahó ritkán használt latin szavakkal kapcsolatos kérdéseinek, válaszolt számos ferences vonatkozású egyház- és köztörténeti kérdésére. Cserébe (miként Kaprinai fogalmaz: manus manum lavai) Blahó a kassai plébánia középkori misekönyveiből másolta ki a kalendáriumokat a jezsuita készülő diplomatikai kézikönyve számára. Kezdetben Kaprinai meglehetősen óvatos volt: nem akarta átadni az általa elkészített anyagot azelőtt, hogy Blahó elküldte volna a kalendárium-másolatokat. Blahó készségességét látva azonban nemcsak az ígért kivonatokat postázta el, hanem még könyveket is juttatott neki.

70 Kettejük kapcsolatának Blahó irodalmi munkássága szempontjából a szokásos tudóslevelezésen és csereberén túl lényegesen nagyobb jelentősége lett: Kaprinai segítségének köszönhette, hogy kéziratai közül egyetlen munkája, a Kecskeméten 1772-ben elmondott búcsúbeszéd hosszú hányattatás után végül 1775-ben Nagyszombatban napvilágot láthatott. Blahó levelei Pray Györgyhöz (1764-1779 között 9 db.): ELTE EKK Tudóslevelezés Nr. 57-59. Pray vitáira és munkásságára: LISCHERONG Gáspár 1937. 61-74., KALMÁR János 2001. Erre utal Blahó első levele Kaprinaihoz: Vác, 1760. aug. 18. ELTE EKK Tudóslevelezés Nr. 51. Kaprinait 1755-ben helyezték Kassára a történelem és ékesszólás tanárának. LUKÁCS, Ladislaus 1988. II. 684. Blahó levelei Kaprinai Istvánhoz (1760-1776 között 10 db): ELTE EKK Tudóslevelezés Nr. 51-59. Kaprinai István Blahónak, Nagyszombat, 1766. május 31., Galgóc, 1766. június 17. Kaprinai Sipos Márton tartományfőnöknek is ígéretet tett, hogy Blahót történetírói munkájában segíteni fogja: Kaprinai István Sipos Mártonnak, Galgóc, 1765. november 4, MFL Szalvatoriánus rendtartomány iratai, 19. doboz: Sipos Mártonhoz írott levelek.