Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

História - Molnár Antal: A török kori Kecskemét ferences krónikása: Bláhó Vince (1725–1785)

178 II. BLAHÓ VINCE, A SZALVATORIÁNUS RENDTARTOMÁNY KRÓNIKÁSA Fridrich Orbán művével a rend vezetése a jelentős javítások ellenére sem volt igazán elégedett, a tartományfőnök csak a rendtartomány szerzeteseinek belső használatára engedélyezte a kiadását. A Fridrichről készült rövid életrajzi vázlatban a rendi krónikás is elismerte a mű hiányosságait: a javítások sem tették a könyvet a szakkritika számára elfogadhatóvá. ' Ezért a tartományfőnök rögtön a kötet megjelenése után gondoskodni kívánt a munka folytatásáról, és még 1759-ben kinevezte a rend új krónikását Hatvani Peregrin személyében, akit Kassára, a rendtartományi levéltár mellé helyezett. Hatvani azonban betegeskedése miatt alkalmatlan volt a munkára, ezért 1761-ben felmentették és Blahó Vincét nevezték ki a helyére. Blahó a Pozsony megyei Szencen született 1725-ben. 1741-ben a szécsényi kolostorban öltötte magára a ferences rend ruháját, itt tette le a fogadalmát is 1742. október 23-án.

45 1743-tól 1744-ig Váradon filozófiát, 1745-től 1748-ig Kassán teológiát tanult. Ezt követően két évig (1749-1750) Léván, majd három évig (1751-1753) Kecskeméten tanított, itt a filozófia és erkölcsteológia előadása mellett hitszónok és hitoktató is volt. 1754 és 1759 között Kassán teológiai lektor és hitszónok, 1760-ban Vácott gvárdián, hitszónok, teológiai lektor és az építkezések vezetője. A következő évben, a rendtartomány hivatalos történetírójává történt kinevezése után visszakerült a központi levéltár mellé Kassára. Elete hátralevő negyedszázadában ez a kolostor vált igazi otthonává, ahol kedvére élhetett kedvenc időtöltésének, a ferences rend történetében való búvárkodásnak. Történetírói megbízatása mellett kassai évei alatt általában teológiát tanított, többször könyvtárosként, levéltárosként, házi történetíróként, rendtársai gyóntatójaként, illetve 1782-ben egy évig gvárdiánként és az építkezések vezetőjeként dolgozott. Az igen lelkiismeretes és nekrológiuma szerint kifejezetten szeretetreméltó természetű szerzetes természetesen nem menekülhetett meg a felelős rendi megbízásoktól, még ha ezeket leveleinek tanúsága szerint a szellemi munka akadályaiként is élte meg. 1768-ban, 1770-1771-ben és 1774-ben az egri, 1775-1776-ban pedig a szolnoki kolostor gvárdiánja, 1771-től 1773-ig és 1783-tól haláláig rendtartományi kormánytanácsos, 1780-ban pedig az erdélyi ferencesek vizitátora volt. Kedves kassai kolostorában érte a halál 1785. április 15-én. FRIDRICH, Urbánus: História 1759.

1. Facultas provinciális. „Ejus tarnen manuscripta, quibus hanc inscriptionem praefixit: Chronologia Almae Provinciáé Ssmi Salvatoris in Hungária, cum multa demenda, plura adiicienda poliendaque haberent, priusquam subicerentur praelo, a nonnullis viris castigata et locupletata aliam induerunt formám, non tamen ad leges artis criticae exactam." BLAHÓ, Vincentius - VEREBÉLYI, Ambrosius: Annales II. 616. BLAHÓ, Vincentius - VEREBÉLYI, Ambrosius: Annales II. 171-172. BLAHÓ, Vincentius - VEREBÉLYI, Ambrosius: Annales II. 607., Liber Neo-Professorum pag. 10. Tabulae 1728-1751., Tabulae 1738-1767., Tabulae 1762-1811. Erdélyi vizitátorságára: BLAHÓ, Vincentius - VEREBÉLYI, Ambrosius: Annales II. 634.