Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)

Archeológia - Bálint Marianna–Bató Szilvia: Kelebia régészeti topográfiája és településtörténete I.

127 A Kelebián folytatott terepbejárás során a hagyományosan elfogadott extenzív terepbejárási módszer alkalmazása történt, minden megfigyelésre alkalmas és kevésbé alkalmas területet felkerestünk. Munkánkat számos környezeti és emberi tényező korlátozta, a terepbejárást 1999. tavaszán, a Szerbia elleni NATO légicsapások megindulásával párhuzamosan kezdtük. A háború következtében a határmenti területek bejárására nem is gondolhattunk, így is számos alkalommal estünk át igazoltatáson, ugyanis nagyon gyakran menekültnek hittek bennünket. A terepbejárás teljességét számos környezeti tényező is lehetetlenné tette. Kelebia területének körülbelül 60%-át erdők borítják, amelynek egy része fiatal telepítésű, szintén gondot jelentettek a nagy kiterjedésű legelők, rétek, valamint az igen nagy felszántatlan gazos területek, amelyek természetesen a terepbejárás módszerével nem kutathatók. Bizonyos esetekben a lelőhelyek körülhatárolása is gondot okozott a hirtelen megváltozó megfigyelési viszonyok miatt. Több régészeti lelőhely határát egyelőre fiatal akácsáv, derékig érő gazzal borított terület jelöli ki. Előfordult, hogy a rossz megfigyelési körülményeknek köszönhetően önálló lelőhelyekként különítettünk el kisebb-nagyobb leletkoncentrációkat, amelyek esetleg ugyanannak a lelőhelynek a részei. A 2000. évi őszi szezonban szárazság uralkodott, így a száraz süppedős homokban nagy valószínűséggel „bújtak el" a kerámiatöredékek, amelyek egy eső után jól észrevehetők lennének, befolyásolva az adott lelőhely intenzitásának pontosabb megállapítását. Emiatt az ősszel bejárt területre tavasszal vissza kellett térnünk. A tavaszi bejárás során több szórványt sikerült megszüntetnünk és kielégítő leletanyagot gyűjtenünk több lelőhelyen. A gyűjtött leletanyag tisztítása és feldolgozása Szegeden történt, minden szezonban csak a terepi munka befejezése után kezdtünk a feldolgozáshoz. A leletanyagot magunk tisztítottuk, a savazáshoz a szegedi Móra Ferenc Múzeum Régészeti Osztálya nyújtott segítséget. A cserepek mosásával párhuzamosan a leleteket azonosítókóddal láttuk el, amelyek a keveredés elkerülésére, valamint a leltári szám pótlására szolgálnak. A gyűjtött leletanyag végül lelőhelyenként külön csomagolva, dobozokban tárolva a kiskunhalasi múzeum raktárában került elhelyezésre. A leletanyag tisztításával párhuzamosan került sor a leletanyag meghatározására. A leletek kronológiai besorolásában Dr. Horváth Ferenc, Dr. Kürti Béla, Lőrinczy Gábor, Vályi Katalin voltak segítségünkre. A leletanyag meghatározásában több lelőhely esetében nagy szerepet játszott a kevés, de jellegzetes kidolgozású, díszítésű töredék. A lelőhelyek nagy részében az előkerült leletek szorosabb kronológiai besorolást nem tettek lehetővé, de például több esetben sikerült a seprűdíszes töredékek alapján a kora bronzkorba sorolni az előkerült kerámiatöredékeket. A szarmata leletek esetében a besimított minták jelenléte tette lehetővé a pontosabb besorolást. Ezzel szemben volt olyan lelőhely is, ahol igen nagy számban kerültek elő jellegzetes díszítésű töredékek, nem hagyva kétséget a leletek 4 JANKOVICH B. Dénes 1993. 7.