Bárth János szerk.: Cumania 18. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2002)
Archeológia - Bálint Marianna–Bató Szilvia: Kelebia régészeti topográfiája és településtörténete I.
126 által feltárt bronzkori temető - a község területén folytatott egyetlen jelentősebb ásatásnak - a dokumentációját és leletanyagát. Az adattári és az irodalmi adatok feldolgozása során a kutatási hiánynak „köszönhetően" csak néhány régészeti lelőhelyre akadtunk. Egyetlen nagyobb volumenű feltárás folyt a község határában, amelyet Zalotay Elemér vezetett még az ötvenes években, ezt követően lelet beszolgáltatásokra, kisebb leletmentésekre került sor. A leletmentések jelentős részét Kőhegyi Mihály a bajai múzeum régésze folytatta, ezek sorából kiemelkedik a négyesi ezüstkincs előkerülési helyén folytatott kutatás. Az 1970-es évektől a megyei múzeum részéről H. Tóth Elvira volt kinn helyszíni szemléken, és végzett rövid leletmentő ásatásokat. Az utóbbi évek kutatásai közül Gallina Zsolt vermesjárási ásatását emelhetjük ki. Az ismert lelőhelyeket a leírások alapján igyekeztünk a terepen azonosítani, amely többkevesebb eredménnyel sikerült. Ezekre a lelőhelyleírásoknál minden esetben kitérünk. Néhány lelőhelyet viszont az elégtelen információ, vagy a tanyák újraszámozása folytán nem tudtunk beazonosítani. Az is előfordult, hogy a korábban ismert lelőhely napjainkra teljesen elpusztult, így például a Kőhegyi Mihály által feltárt kora szarmata arany leletes sír, illetve temető lelőhelye a halastavak kialakításának esett áldozatául. A négy szezonban folytatott terepmunka során Kelebia határában összesen 47 régészeti lelőhelyet és 12 szórványt térképeztünk, (lásd térkép) A terepen Kovács Krisztina és Boldog Zoltán, a SZTE régészhallgatói voltak segítségünkre. Itt szeretnénk megköszönni a Kelebia önkormányzata által nyújtott technikai és logisztikai segítséget, amely nélkül ez a munka nem lett volna elvégezhető. Lelőhelynek tekintettünk, a hazai felfogásnak megfelelően 3 minden olyan helyet, amelyen egy alkalommal legalább öt kerámiatöredéket gyűjtöttünk. Kivételt képeznek azok a lelőhelyek, ahol a terepviszonyok és az előkerült leletanyag alapján egy esetleges földmunka, bolygatás során újabb leletek kerülnének elő. Szórványnak minősítettük viszont azokat az előfordulásokat, ahol két alkalommal sem tudtunk öt kerámiatöredéket gyűjteni, annak ellenére, hogy a terepviszonyok alkalmasak a megtelepedésre. A lelőhelyleírásoknál törekedtünk arra, hogy a lelőhely visszaazonosítható legyen. A lelőhely száma után megadtuk annak az EOV térképlapnak a számát, amelyen a lelőhely található. A leletanyag leírásánál is a megadott kereteken belül teljességre törekedtünk. A kerámiaanyagot korszakonkénti bontásban írtuk le, kiemelve a jellegzetes darabokat. Az „őskor általában" kifejezés alatt azokat a töredékeket írtuk le, amelyeket nem tudtunk pontosabban meghatározni, valamelyik régészeti kultúrához kötni. Zárójelben megadtuk a lelőhelyen talált az egyes korszakokhoz tartozó kerámiatöredékek számát. JANKOVICH B. Dénes 1993. 9.
