Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)
Kovács Zita–Aszalós Endre: Egy bajai mecénás, Dr. Aszalós Imre műgyűjteménye
345 Igyekezett társadalmi érintkezésbe lépni az itt élő festőkkel, a város polgárságával, de utóbbi számára személyisége mindvégig idegen maradt, művészete pedig értetlenségbe ütközött. Bár festőtársai: Ágoston Vencel, idősebb és ifjabb Éber Sándor, Miskolczy Ferenc kapcsolatot tartottak vele, becsülték, szerették és felismerték korszakos jelentőségét, a korabeli képzőművészeti közműveltségből fakadó társadalmi közönyön ők sem tudtak változtatni. Tudunk megrendelésre készült portrékról, amelyek visszaadásra kerültek; néha-néha előforduló „műteremlátogatásról" a nyomorúságos lakásban, ami a vásárlást tekintve legtöbbször eredménytelen maradt, vagy mindössze értéken aluli eladást jelentett. Csak néhány bajai család (Aszalós, Klossy, Krammer, Győrffy) érdeklődése enyhített időnként a krónikus szegénységen, ami végigkísérte Nagy István életét. Aszalós Imre - személyes kapcsolatuk folytán - tisztában volt a művész családjának nehéz anyagi helyzetével, amin Nagy István műveinek vásárlásával és propagálásával (magánszemélyeken kívül pl. a debreceni Déri Múzeum felé 11 ) igyekezett segíteni. Aszalós Imre hatására néhány bajai magángyűjteménybe is került Nagy István-kép. „Szerettem volna - írta egy visszaemlékezésben -, ha a városban sok képét megvásárolják. Tettem is nagyon sok lépést ennek érdekében, azonban sikertelenül. így a képeket legtöbbször én vettem meg. így jártam az egyik nagyobb méretű képével is, amit bekereteztettem, s elvittem a Déri Múzeum igazgatójához, Sőregihez. Kértem, hogy vásárolja meg, hogy legyen egy jó Nagy István-kép Debrecenben, a Déri Múzeumban, és hogy segítsünk szegény művészen. De Sőregi mereven elzárkózott, s végül ezt a képet is én vásároltam meg. Erre a képére egyszer Nagy István azt a megjegyzést tette, hogy a hóra nem az a jellemző, hogy fehér, hanem hogy hideg. Ezért kevert bele kék színt is. Sajnos, Baja város közönsége 30-40 évvel ezelőtt [1930-as évek] Nagy István művészete előtt idegenkedve állt. Nemcsak hogy nem szerette, de távol tartotta magát tőle; hiába volt minden propaganda, amit Nagy István érdekében próbáltam kifejteni. Ez legtöbbször nemcsak, hogy süket fülekre talált, de bizonyos mértékig engem elmarasztaltak, hogy annyi pocsék képet, mint nálam, nemigen látni sehol. " 13 Összességében tehát elmondható, hogy Baján Nagy István és a művei iránt érdeklődők közül Aszalós Imrével alakult ki egy „magasabbrendű", mecenatúra jellegű kapcsolat, amely sajnos csak időszakos és csekély anyagi támogatást jelentett, s művészi vonatkozásban sem hatott ösztönzőleg a művészre. Amikor dr. Aszalós Imre 1935-ben megismerkedett Oltványi Imrével 14 , már jelentős Nagy István kollekcióval rendelkezett. Az Oltványi segítségével folytatódó, rendszeres gyűjtés megkezdése előtt, 1936-ban kritikai vizsgálat alá vetették a " Aszalós Imre szülei Debrecenben éltek. Látogatásai alkalmával mindig betért a Déri Múzeumba is. 12 A debreceni múzeumnak megvételre felajánlott kép: Nagy István Erdélyi havasok (1933). 13 KÉSMÁRKY Mária 1973. 151. 14 Oltványi Imre édesanyja, aki ebben az időszakban Baján élt dr. Aszalós Imre betege volt. Innen ered Oltványi és Aszalós ismeretsége.
