Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)
Bereznai Zsuzsanna: A disznóvágás szokásai a dél-alföldi sváboknál
250 szony csomagolt a megmaradt ételekből. Legfeljebb a plébánosnak vittek kóstolót, vagy az idősebb, beteges rokonoknak, akik nem tudtak elmenni a disznóvágásra. Azoknak vittek orj ale vest, pörköltet és egy kis abahúst. Ma inkább a szomszédok és a jó ismerősök kapnak kóstolót. Nádudvaron az is előfordult, hogy a szegényebbeknek, akik nem tudtak disznót vágni, odaadták az abalevet meg a hurkazsírt. Hartán nagy hagyománya van a kóstolóküldésnek. A szomszédoknak mindig illett kóstolót küldeni, s ez ma is divat. A Schlachtprie-ból vittek, s egy darab abált tokaszalonnát is a tetejére tettek. Ezt mindjárt ebéd időben átvitték a szomszédoknak, délután pedig a disznótoros vacsorára sütött fánkból küldtek. A rokonoknak, akik részt vettek a disznóvágáson mindenből csomagoltak egy keveset. Mezőberényben is szokás volt a kóstolóküldés, igen számon tartották. A szomszédoknak öt-hat helyre küldtek a Sauprie-hől, ami a hartai Schlachtprie-nak felelt meg, és az abahúsból is csomagoltak. A disznótoron résztvevő rokonoknak természetesen hurkát, kolbászt, tepertőt, abált szalonnát is csomagoltak. IX. A DISZNÓVÁGÁS FOLKLÓRJA A régi disznótorokra az emberek úgy emlékeznek vissza, hogy ott se vége, se hossza nem volt a tréfálkozásnak, a különböző beugratásoknak - s a nap végeztével a vidám disznótoros maskarázás is emlékezetessé tette a fáradságos napot. Gyulán, amikor a böllér belépett a portára, megkérdezte a gyerekektől: - Na, milyen disznótok van? Fog nektek cukrot tojni? Erre a kérdésre természetesen igennel felelt valamennyi németvárosi gyerek. Ha a gyerek jól megfogta a disznó farkát, húzta, vonszolta, akkor az egyik férfi rokon a zsebébe nyúlt, és finom apró cukrot szórt az útra, mely leggyakrabban szaloncukor volt. A gyulai svábok ezt a szokást német eredetűnek tartották. 74 Garán igen kedves hagyomány volt a kisgyerekes családoknál, hogy a kissé megszeppent gyerekeket a szülők arra biztatták, hogy húzzák meg jó erősen a disznó farkát, hátha találnak a farok alatt valamit. Mielőtt a kíváncsi gyerek a kopasztóteknőhöz ment, a szülők egy óvatlan pillanatban a disznó fenekéhez tették az apró ajándékot: csokoládét, cukorkát vagy papírpénzt. A gyerekek nagy örömmel fedezték fel a nekik szánt meglepetést, s szinte sajnálni kezdték, hogy ezt a jó disznót miért is kellett levágni. 75 Nemcsak a húsvéti nyúl, hanem a disznó is meglepte a gyerekeket apró ajándékokkal - régi német szokás szerint. Nemesnádudvaron a szúrás előtt arra biztatták a gyerekeket, hogy jöjjenek ők is, nekik kell majd a disznó farkát fogni. Ezt azért tartották így, hogy a következő évben megint legyen disznó, legyen jövőre is szerencse. KLISZEK Antal 1970. KNIPF Rózsa 1976.
