Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)
Bereznai Zsuzsanna: A disznóvágás szokásai a dél-alföldi sváboknál
219 pucold meg a fejét! A disznó perzselése Hajóson a második világháború után jött divatba. Mikor ki lettünk telepítve, a magyaroknál láttam először, hogy azt hogy csinálják - emlékezik egy idős gazdasszony. Nemesnádudvaron a szúrás után nem vették ki rögtön az állat orrából az orrfogót, a hurkot, hanem azzal is segítettek megemelni a disznó fejét, s beletenni az állatot a kopasztóteknőbe (Prímuldr). A teknőbe már előre belekészítették a két láncot (Ketta), belefektették az állatot, s forró vizet öntöttek rá. Tudták azt, hogy mikor nagyon-nagyon forrt a víz, és nem volt túl hideg a levegő, akkor egy pici hideg vizet öntöttek bele, hogy a disznó ne forrázódjon túl. A XX. század első felében régi, kopott, kiéleződött kanalakkal kaparták a disznó szőrét, majd kis tölcsér alakú bádog kaparó eszközöket {Juta, Tutakratze, Kratze) használtak. Olyan is volt a kaparó kúpok között, amelyiknek kampója is volt. Ezzel a kampós tölcsérrel húzta le a böllér a disznó „körmeit". Amikor még nem volt kaparó tölcsér, s még kanalakkal pucolták a disznót, akkor a körmöket szénahúzó horoggal (Heuropr) húzták le. Amikor a disznó tiszta volt, s a körmök is le voltak húzva, akkor vitték oda a teknőt a rénfa alá, s arra felhúzva folytatódott az állat lemosása és tisztára borotválása. Ha több disznót vágtak egyszerre, akkor mikor az egyik disznót már akasztották a rénfára, a másikat már forrázták. A böllér egyedül borotválta az állatot. Nagyon serényen kellett a kopasztásnál dolgozni, mert a víznek nem volt szabad kihűlnie. Garán a teknőbe helyezett két lánc (Keteö) segítségével az állatot többször megforgatták, hogy minden része bekerüljön a forró vízbe. A forrázás (apprieja) nagyméretű fateknőben (Muldr) történt. Ezután előkerültek a különféle kaparó eszközök (Kratzr) és letisztították (apkratza) a disznó bőrét. 38 Hartán is kopasztották a disznót a XX. század folyamán, de már a század elején előfordult az is, hogy a disznóölés után nem közvetlenül kopasztották, hanem először letakarták az állatot szalmával, s azzal megpörkölték. A kopasztást itt általában három férfi végezte, de a fej kopasztását is külön egy ember csinálta. A forrázáshoz (apkeprit) a hideg vizet is oda kellett készíteni a forrázóteknő (Prímuldr) mellé azért, mert ha a szőr odaforr, akkor már nagyon nehéz megtisztítani. Soltvadkerten is szokás volt a disznó kopasztása. Bócsán, a Soltvadkertről áttelepült svábok szintén nyúzták a disznót. 39 Mezőberényben a XX. század elején már szokásos eljárás volt a perzselés. Az első perzselés a szúrás után történt, majd a forrázás és a kopasztás következett. Ezután került sor az utóperzselésre, melynek során azt a szőrt is leperzselték, melyek a disznó hajlataiban voltak. KNIPF Rózsa 1976. HULEY Alfréd 1969.
