Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Bognár Anikó: A süteménykultúra változása a XX. századi Kecskeméten

305 TÁRSADALMI VETÜLETEK A kutatás során igyekeztünk nemcsak a paraszti rétegeket felkeresni, hanem az iparos-kereskedő és értelmiségi családokhoz is eljutni. A város társadalmi szerkezetéből adódóan természetesen a paraszti származású adatközlők vannak legnagyobb számban. A társadalmi rétegek közti különbségek nem minden esetben tükröződnek a süteménykultúrában. A városban élő paraszti és kispolgári rétegek körülbelül azonos időben ismerik meg az újításokat, velük kb. egy időben, vagy városi kapcsolatok hatására kicsit korábban a vidéki értelmiségiek. Esetenként sokkal nagyobb választóvonalnak látjuk a földrajzi távolságot, a várostól távoli tanyákra, legyen az szegényparaszti vagy nagygazdatanya, lassan jut el minden újítás. FORRÁSOK, A KUTATÁS MÓDSZEREI, SZAKIRODALOM Interjúkat, hetilapok reklám és receptrovatait, nyomtatott szakács- és süteményeskönyveket, kéziratos szakácskönyveket, reklámkiadványokat, címtárakat, névjegyzéket használtunk forrásként. A sütemények jelenlétére az interjúkon kívül támpontként, megerősítésként szolgálnak az írott források. Egy-egy nyomtatott receptkönyv jelenléte természetesen nem jelenti azt, hogy a süteményt valóban készítik is, azt pedig, hogy mely társadalmi rétegek körében fordul elő, csak sejthetjük. A nyomtatott receptek forrásai lehetnek az újításoknak, de nem lehet minden szakácskönyvet vagy receptújságot azonos súlyúnak tekinteni. Kecskeméten legnagyobb hatása - a később elemzendő Váncza-féle süteményes könyvnek, és a Kapitán Mária által írt 50 ebéd című, majd a háború után Horváth Ilona Szakácskönyvének volt. Azoknak a lapoknak a receptjeit és hirdetéseit néztük át, amelyeket a beszélgetések során többen említettek: Pesti Hírlap Vasárnapja, Új Idők, Kecskeméti Lapok és az 1979-től megjelenő Magyar Konyha. A hirdetések fontosságát a Váncza-cég reklámkampányának ismertetésén keresztül elemzem, amely az újságokon kívül megjelent a cég termékeiben, illetve ingyenes kiadványaiban is. A szóbeli források, interjúk segítségével pontosíthatjuk ismereteinket arról, hogy valóban jelen volt-e egy bizonyos sütemény egy-egy család repertoárjában. Csak ily módon szerezhetünk információkat arról, hogyan terjednek az újítások, és a változás konkrét eseteire is csak az interjúkból vehetünk példákat. Ugyancsak a beszélgetések során derülhetett fény a sütés és a továbbadás emberi tényezőire, az egyéniség kérdésére. Az adatközlőket három generációból választottuk, hogy a múltról és napjainkról is minél árnyaltabb képet adhassak. Igyekeztünk sütéskor is jelen lenni ezek az alkalmak több olyan tanulsággal is szolgáltak, amelyre csak a résztvevő megfigyeléssel tehettünk szert.