Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Bereznai Zsuzsanna: A disznóvágás szokásai a dél-alföldi sváboknál

214 kettőt vágtunk, de csak egy után adtuk be a zsírt - emlékezik a gazdasszony. A nagygazda családok évente ötször-hatszor is vágtak disznót a tél folyamán, kettőt vágtak egy-egy alkalommal. Ez attól függött, hány tagból állt a család, hány cseléd, béres élelmezéséről kellett gondoskodni az év folyamán. Hartán is november-decemberre esett a legtöbb disznóölés. A szegényebbek sokszor évente csak egyszer vágtak, de ők is arra törekedtek, hogy akkor két disznót vághassanak. A módosabb gazdák évente öt-hat sertést is levágtak, kéthárom vágással. Ha télen befagyott a Duna, akkor a hartai hajósok egész télen disznót vágtak. Mezőberényben arra törekedtek, hogy a karácsony előtti napokban meglegyen a disznóvágás, s az ünnepre minden el legyen készítve a füstölés kivételével. A rokonságon belül decemberben beosztották egymás között a munkát. Azokat a készítményeket, amelyeket hamar fel kellett használni, elosztogatták a rokonoknak, szomszédoknak - s azokat a kölcsönösség alapján ők is visszakapták. Természetesen az időjáráshoz is igazodniuk kellett: tudták, hogy mikor lesz alkalmas az idő a disznóvágáshoz. Gyulán a németvárosi parasztgazdák is igyekeztek maguk meghizlalni a disznót, s a hizlaláshoz szükséges kukoricát is megtermelni. A házasságot kötő fiatalok az együttélés első éveiben arra törekedtek, hogy meg tudjanak venni egy szőlőskertet, ahol a szükséges kukoricát is megtermelték a sertések számára.

35 A XX. század első felében a disznóölés napja a parasztcsaládokban általában valamelyik hétköznapra esett, az iparos családokban azonban inkább a hétvégén vágtak. Hajóson is hétköznap volt a disznóölés, amikorra éppen böllért kaptak - ha a szűk családi körben nem volt olyan férfi, aki értett a disznóvágáshoz. A XX. század második felében, amikor már mindenki dolgozni járt, a legtöbben szombaton vágtak. Nemesnádudvaron nem volt bármely nap alkalmas a disznóvágásra. A pénteki nap Falschtag, azaz szerencsétlen nap volt, amikor nagy munkába nem kezdtek, s a hústilalom napja - akkor semmiképp nem vágtak. A vasárnap ünnep volt, szombaton sem volt disznóvágás, mert vasárnapra nem maradhatott semmi mosogatás, takarítás, ami az ünnepet megzavarta volna. Hétfőn sem igen vágtak, mert akkor az előkészület vasárnapra esett volna. A mezőberényi parasztgazdák a XX. század első felében főleg hétköznap tartották a disznótort, s az iparos emberek is szabadságot vettek ki erre a napra. De az is előfordult, hogy szombaton vagy vasárnap volt a disznóölés, ha a családtagoknak az volt a megfelelőbb. KLISZEK Antal 1970.