Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)
Bereznai Zsuzsanna: A disznóvágás szokásai a dél-alföldi sváboknál
215 A gyulai disznóvágás háromnapos volt a XX. század első felében. A régi németvárosiak nem dolgoztak rohanó tempóban: a háromnapos disznótorok során a munkát szépen beosztották, s esténként éjfélig is elhúzódó vacsorákat ettek. 36 III. A DISZNÓVÁGÁS ELŐKÉSZÜLETEI A disznó vágási időszak kezdetén a rokonság férfi tagjai megbeszélték, hogy mikorra tűzzék ki a disznótorokat. Volt olyan előkészületi munka, amit hetekkel a disznóölés előtt el kellett végezni. A gazda feladata volt a füstöléshez szükséges akáctuskók előkészítése. Akiknek nem volt külön füstölőjük, azok is igyekeztek a megfelelő tüzelőt beszerezni, az utóbbi évtizedekben a fürészport. A háziasszonyok elkészítették a disznótoros levesbe való száraztésztákat, beszerezték a szükséges fűszereket. A disznótort megelőző napon fel kellett készülni a másnapi munkára. Az összes szükséges edényt előkészítették, elmosták, hogy másnap tiszta legyen. Megtisztították a hagymákat, ha szükséges volt, a vöröshagymát megdinsztelték, az utóbbi évtizedekben divatba jött rizses hurkához a rizst megfőzték. A kenyereket megsütötték, ahol szokás volt a reggeli pogácsa, azt is az előző napon készítették elő, vagy sütötték meg. Elkészítették a disznótoros sültekhez a frissen reszelt tormát. Mindez az asszonyok feladata volt. A disznóvágás előtti napon már csak folyékony moslékot kapott a sertés, estére már nem etették meg, de az is előfordult, hogy a vágás előtti napon már nem kapott semmit a disznó. Ahol tanyán gazdálkodtak, behozták a jószágot a faluba. Ha eladásra is tenyésztettek disznót, a legjobb hízókat választották ki maguknak, a legszebb állatokat nem adták el. IV. A SZÚRÁS A disznóvágás {Schlacht) irányítója a böllér (Schlachtr, Metzgr) volt. Általában minden családban volt olyan férfi, aki a böllérséghez értett. Ha nem volt hozzá értő ember, akkor felfogadtak valakit. A böllérek nem voltak hivatásos hentesek. Az utóbbi évtizedekben azonban már az is előfordul, hogy tanult mesterember végzi ezt a munkát. Hajóson, ha nem volt olyan férfi a családban, aki értett a disznóöléshez, házi böllért hívtak. A böllér pénzt csak ritkán kért fizetségül, de az előfordult, hogy vissza kellett neki segíteni az éves földműves munkák során, le kellett dolgozni azt, amiben megegyeztek. KLISZEK Antal 1970.
