Bárth János szerk.: Cumania 17. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 2001)

Bereznai Zsuzsanna: A disznóvágás szokásai a dél-alföldi sváboknál

212 zadig számon tartották ott maradt rokonaikat. A régebbi időkben számos berényi német család kért útlevelet hartai, vadkerti rokonai meglátogatására.

26 1788-ban 30 német család költözött át Mezőberényből a Temes megyei Lieblingbe, amely II. József kedvenc faluja volt.

27 De előfordult az is, hogy egyegy család néhány év múlva onnan is visszaköltözött Berénybe - ahogyan a családi hagyomány máig számon tartja. A mezőberényi nyelvjárás rajnai frank,

28 mely az Oberhessen és Frankfurt am Main környékének dialektusával hozható párhuzamba. Ehhez hasonló nyelvjárást beszéltek Gyomán és Eleken, és némileg Hartán és Soltvadkerten.

29 1723-ban német telepesek jelentek meg Harruckernnél, akiket 1724-25-ben Gyulára telepített, és mentességet adott nekik minden adóteher alól négy évre. A betelepülők zömmel a Rajna bal partjáról, Koblenz és Trier vidékéről valók voltak. Gyula területén 1734-től közigazgatásilag elkülönült Magyargyula és Németgyula.

30 A gyulai német nyelvjárás a XX. század első felében már határozottan osztrákos városi köznyelv normáját tükrözte.

31 Dolgozatomban a Dél-Alföld néhány német nemzetiségű településének XX. századi disznóvágási szokásait kívánom bemutatni. Ez a század ugyan a nagy történelmi változások korszaka, de a népi táplálkozási kultúra a mai napig is sokszor több évszázados hagyományokat őriz. A hazánkba betelepült németek asztalán a sváb hurka, sváb kolbász, sváb szalonna, a jellegzetes sváb disznótoros savanyú mártás mellett a tipikusan magyaros töltött káposzta és disznótoros paprikás is régóta ugyancsak kedvelt ételek.

32 26 SZILÁGYI Miklós 1973. 208. 27 BONYHAI Mihály 1933-34. 30. 28 WEIDLEIN János 1932. 3-13. 29 BONYHAI Mihály 1933-34. 23-24. 30 KLISZEK Antal 1970. 31 WEIDLEIN János 1932. 3-13. 32 A néprajzi gyűjtőmunkát 1990-2001 között végeztem. Köszönettel tartozom SCHÖN Mária tanárnőnek (Hajós), aki segítségemre volt, többek között, a tájszavak leírásában, a szövegek fordításában; KISHEGYI Simon úrnak (Nemesnádudvar), a gyűjtőmunkám megszervezéséért, értékes adatszolgáltatásáért; Dr. BARTH János igazgató úrnak, aki munkámat értékes adatokkal segítette; FÁBIÁN Sándor jegyző úrnak (Harta), a receptgyűjteményért; GOTTSCHALL Péter úrnak (Harta), aki a gyűjtőmunka megszervezésében állt a rendelkezésemre; s természetesen valamennyi adatközlőmnek, akiknek a névsorát külön közlöm. A dolgozatban szereplő sváb tájszavak leírásakor a saját gyűjtéseimet, az adattári forrásokban és a szakirodalomban szereplő anyagot nem egységesítettem. így előfordul, hogy különféle leírási módok szerepelnek a tanulmányban. A d~t, b~p, g~k német-sváb hangtani megfeleléseket a sváb tájszótár is összevonja. (FISCHER, Herrman, Tübingen, 1991.)