Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon
25 re 21 holdas mintagazdasággá fejlődött. Különösen az úgynevezett halasi csodacseresznye és az Egressy Duránczija néven ismert gyümölcsfák csemetéivel látta el a környéket. 86 A gyümölcsfa-nemesítők törekvéseit, valamint a homoktalajokon végzett kísérletek eredményeit népszerűsítő írások azonban a kistermelők körében jó ideig nem sok sikerrel jártak, mert amellett, hogy felébresztették a kedvet és lelkesedést, felbátorították a jóakaratot, a nemesebb gyümölcsfajokból nagyobb ültetvények nem keletkeztek, mert hiányzott ehhez a kellő ismeret és gyakorlati ügyesség. 87 A városok környékén meghonosodott gyümölcskultúra azonban lassan kiterjedt a távolabbi falvak, tanyák világába is. Előbb csak egy-egy eperfa jelezte a falusi házak és tanyák udvarán a gyümölcs iránti igényeket, és még ezután is jó ideig nagyon alárendelt szerep jutott a betelepülésekkel járó otthonteremtés megfeszített munkája során a lakosság gyümölcstermelő tevékenységének. A felosztott pusztákra kirajzott városi lakosság azonban magával hozta fejlettebb fogyasztási igényeit, termelési tapasztalatait és továbbadta az odatelepült volt pásztor és zsellér lakosságnak, akik a korszerű és jövedelmező gazdálkodás feltételeit ismerték fel a gyümölcsfák telepítésében. A múlt század második felében a falusi és tanyai lakosság egyre jobban megtanulta, elsajátította a gyümölcstermesztés ismereteit, s néhol virágzó kertkultúrát alakított ki az egykor sivár homokon. A gyümölcsfákat 3-4 ölnyi távolságra ültették egymástól, hogy azokat a levegő körüljárhassa. A homokföldeken a fák nagyobbra nőttek, mint a hegyvidéken. Kecskeméten különösen az almának két fajtája, a savanyú ízű pogácsa alma és az édes ízű véralma tenyészett jól. Ezek a következő év nyaráig is eltarthatok voltak. 88 A gyümölcstermesztésre vonatkozóan országos összeírás először csak 1895-ben készült. Eszerint a gyümölcsfa-állomány zömét a szilva alkotta. Ennek oka, hogy ez a gyümölcs az ország egész területén megtalálható volt, termesztése nem igényelt szakértelmet, a fák maguktól is szaporodtak. Ezt nagyságrendben az alma, meggy, őszibarack, körte, kajszi és cseresznye követte. 89 A kert és gyümölcsös a Duna-Tisza közének csak 0,6 - 0,9 %-át tette ki. 90 A gyümölcsöt főleg parasztgazdaságok termelték. A 100 holdnál nagyobb birtokokra a gyümölcsfa-állománynak csak 10 %-a jutott. Az összes gyümölcsfa-állomány 40-50 %-a az 5 hold alatti birtokokon volt. 91 A századforduló után a gyümölcstermesztés leggyorsabban a Duna-Tisza közén fejlődött. Ennek oka a homokterületek olcsósága. A nagy bor-, gyümölcs- és baromfikereskedő cégek jelenléte arra ösztönözte a termelőket, hogy gyümölcsösöket létesítsenek. A vidék elsősorban a kajszi, a nyári és a téli alma termesztésére specializálódott. Kecskemétről vagonszámra szállították az almát, kajszibarackot 86 JANÓ Ákos 1965. 92-94. 87 SZÉKELFY Gyula 1858. 422. 88 VAHOT Imre 1853. 117. 89 ELEK László 1966. 272-273. 90 PINTÉR János 1983. 166. 91 FÜR Lajos 1983.208.
