Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

26 Németországba és Olaszországba. Szeged környékén a korai cseresznye és szamóca, Kiskunhalas és Pirtó közelében a kieffer körte ezidőtájt honosodott 92 meg. A Duna-Tisza közének Kecskeméttől délre eső vidékein a gyümölcstermesztésre vonatkozóan Kecelről és Kiskunmajsáról vannak részletesebb ismereteink. Kecelen az első világháború előtt eladásra nem termesztettek gyümölcsöt. Ez meghatározta a termelés módját is: fajtakiválasztással, nemesítéssel, a fák gondozásával nem foglalkoztak. Olyan gyümölcsöt termesztettek, amely gondozás nélkül is termett, azokat magról vagy sarjról szaporították. Ami gyümölcsöt nem fogyasztottak el, az a disznók tápláléka lett, vagy aszalták, lekvárt és pálinkát főztek belőle.

93 A szőlőkben elmaradhatatlanok voltak a gyümölcsfák. Egy 1000 négyszögöles szőlőben 30-40 gyümölcsfa volt, legtöbb szilva és meggy, alma és körte jóval kevesebb. Szabály volt, hogy a kisebb fákat (pl. meggyfa) a szomszéd szőlőtől számított negyedik, a nagyobbakat (pl. diófa) a nyolcadik sorba ültették, hogy azok ne vessenek árnyékot a szomszéd szőlőre.

95 A lakóházak mellett úgy telepítettek néhány nemesebb gyümölcsfát (almát, körtét, diót), hogy azok a telekre való bejárást ne akadályozzák. A tanyák mögött gyakran voltak kisebb, néhány száz négyszögöles vegyes gyümölcsösök. A fák alatt néha konyhakerti veteményeket termesztettek, de gyakoribb volt, hogy baromfit, disznót tartottak alatta, hogy azok a lehullott gyümölcsöt felegyék. Az ilyen gyümölcsösöket gyakran bekerítették. Konyhakertek-be csak a második világháború alatt ültettek gyümölcsfákat, azelőtt ez nem volt szokás. Ültettek gyümölcstermő fákat rakodóhelyekre, szérűkre is, gyakran pedig a tanyák bejáró útjai mellé.

9 Ösztönzőleg hatott a gyümölcstermesztésre a borfelvásárló kereskedők érdeklődése a gyümölcs, elsősorban a meggy iránt.

97 Ez intenzívebb művelésre serkentette a gazdákat. A változás mennyiségi és minőségi volt. Előbb a nagyobb gazdák kezdtek gondot fordítani a nemesítésre, a fák koronáinak szakszerű kialakítására, a metszésre, a kártevők elleni védekezésre és a gondos szedésre. A gyümölcstermelés fellendülését segítette a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara. Szakemberei arany- és ezüstkalászos gazdatanfolyamokon ismertették meg az okszerű gyümölcstermesztés gyakorlatát, a gyümölcsfelvásárlás szervezésével pedig élénkítették a kereskedelmet. Permetszer és csemeték ellátásával is segítették a gazdákat.

98 Az első világháború után a nemes gyümölcsfa ELEK László 1966. 274-275. BODOR Géza 1984/a. 647. ÉGETŐ Melinda 1984 586. BODOR Géza 1984/a. 628. BODOR Géza 1984/a. 629. BODOR Géza 1984/a. 624. BODOR Géza 1984/a. 647.