Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon

76 A századfordulótól kezdve többen építettek veremszerű félpincéket. Gyakoriak lettek a pallásos pincék, amelyeknek alsó szintje a földben, padlása a föld felett volt. Tetejét náddal fedték. A hordók a pincékben ászokfán állottak, de még itt tartották a krumplit, kádakban az almát, homokban a zöldségeket, padlásán a kádakat, kosarakat, permetezőgépet.

254 A pincék építése terén azonban továbbra is nagy volt a bizonytalanság, s nemcsak a bor hagyományos, kamrás tárolásának megrögzött szokásai, de a gazdák szakismeretének hiánya is gátolta a fejlődést: „...A kisebb homoki szőlőkpinczeügye ott áll, ahol századok előtt állott. Ha van pincze, azon semmi javulást, semmi újítást nem észleltünk... Sőt a legtöbb helyütt a pinczével nem is törődnek, nem is építenek, hanem kamrában kínlódnak a borral...Csekély ebb vagyonú szőlősgazdák még az egyszerű berendezésű pinczéj ükre nézve is semmiféle útbaigazítással nem rendelkeznek. E tekintetben teljesen tájékozatlanok, teljesen ki vannak szolgáltatva a pallérok, a koczaápítők és kőművesek bölcsességeinek és építési járatlanságaiknak, nem csodás hát, ha a legtöbb esetben szőlősgazdáink a legjobb akarat és szándék mellett is olyan pinczéhez jutnak, amiben nincsen köszönet. " A tárolásban bekövetkezett csekély változások ellenére is századunk elejéről azt olvassuk, hogy „ Teher, nyűg volt a gazdára a borkezelés, mert a pincze zugában elhelyezett hordókhoz alig tudott hozzáférni. Az alacsony, fülledt levegőjű pinczében a penész is lábra kapott, hiszen a rothadó zöldség bőségesen tenyésztette, a borba plántálta. Csoda-e, hogy a homoki borok oly rossz hírben állottak, oly silányak voltak, hiszen a gyatra pinczekezelés rontotta el őket. Eltekintve, hogy már a must sem volt kellő cukortartalmú, mert a beárnyékolt szőlőben nem érhetett meg kellően a szőlő, ehhez még a rossz pincze járult, így azután a savanyú mustból rabvallató, bicskanyitogató bor lett.

256 A homokvidéken még az 1930-40-es évekre is érvényes volt, hogy „Általánosan sok bor ecetesedik, romlik meg kezelés és hordó hiányában. A nép, ha műveli is a szőlőt, a korszerű borkezeléshez még nem ért, s nincs mindenütt elég és megfelelő pinczéje, kamrája, hordója, amiben hosszabb ideig eltartsa borát. "

257 FÜR Lajos 1983. 184-185. PERÉNYI József 1903/a. 797. PERÉNYI József 1903/a. 797. FEYÉR Piroska 1981. 322. Vidékünk egyes helységeiből származó adatközlések a bor tárolási, kezelési módjaiban az általános képet erősítik. Solton is a hagyományos, kamrás tárolás volt az uralkodó. Ugyanabban a kamrában tartották az élelmiszereket, házieszközöket mint a bort. Külön boroskamrát csak a múlt század utolsó harmadában kezdtek építeni. A kamrás tárolás szinte lehetetlenné tette az eltartást. A helyiségek télen hidegek, nyáron túl melegek voltak, a bor sokszor megfagyott, a meleg hatására megnyarasodott. A kezelésben a kémiai ismeretek teljes hiánya volt tapasztalható. (ÉGETŐ Melinda 1975. 460-461.) Kecelen külön boroskamrákat csak a század elejétől építettek, akkor is inkább csak nagyobb gazdák. Földjét a felszíntől 4050 cm-re mélyítették. A kamrában csánterfákon álltak a hordók. Itt tartották a tartós élelmiszereket, házi eszközöket, a borkészítéssel kapcsolatos edényeket is. A prés az épület végéhez ragasztott színben, aféhajban állt. (ÉGETŐ Melinda 1984. 603.) Szeged környékén pincét eleinte nem építettek, a mustot kamrákban he-