Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon
56 szemre metszették. Az ugarvessző a következő évben termőcsap lett. A termett csapokat azután a tőkefejig visszavágták. A delavári, meg a rizling jobban bírta a hosszú csapot, mint a többi szőlőfajta, de újabban ezekből is csak fél szál vesszőt hagytak, a másikat rövidebbre vágták, a harmadikat még rövidebbre. A következő évben a rövid csapot hagyták hosszabbra, a leghosszabbat teljesen levágták. Azt a régebbi szokást, amit a rizlingnél alkalmaztak, hogy 2-3 vesszőt hagytak hosszabbra, a többit rövidre metszették, szálazásnak mondták. A szőlőmetszés legrégibb eszköze a talán még római kori eredetű, baltás kiképzésű, sarlós pengéjű szerszám, a kacor, amit a vesszők lemetszése mellett a tőkék tisztítására, irtásra is használtak. Ezt a XIX. század közepe táján a kaszahegyből készült, görbe metszőkés váltotta fel. 200 Kecskeméten az 1830-40-es években már ezeket használták. A rugós szerkezetű metszőollók és a fűrész csak a XIX. század utolsó harmadában váltak általánossá. 201 A metszés szerszámainak fejlődése maga után vonta az igényesebb szőlőművelést. A korábbi fejművelésről a csapos művelésre való áttérés az eszközváltással párhuzamosan ment végbe. 202 Az 1880-as években Szűcs Sándor, Kocsák József és más kecskeméti lakatos mesterek készítettek acél metszőollókat, azokat 3 Ft-os áron árulták. Ekkor már az egész országban igen keresettek voltak, s vidékünkön is elterjedtek. 203 Szánkon a baltás metszőkésekre már nem emlékeztek. A századfordulóig a metszéshez kaszahegyet használtak, amivel nem húzva, hanem lökve, taszítva vágtak. Ha húzták a kést, a vessző megakadt a kaszahegy oromján, néha hasította a vesszőt, de balesetet is okozhatott. Ha valaki elvágta vele a kezét, azt mondták: - Sok bor lesz, már folyik is! A felülről lefelé vágó kaszahegy kisebb felületet sértett, kevésbé károsította a vesszőt. Ismertek egy embert, aki a legutóbbi időkben is kaszaheggyel metszett, nem is tudott mással dolgozni. A vastagabb sátorgyökereket metszőcsákánynyal, a vékonyakat kaszaheggyel vagdosta le. Fejlettebb technikát jelentett a kukacos olló néven ismert szerszám és a Kocsákféle laprugós kecskeméti metszőolló. Előbbi az 1900-as évek eleje óta használatos. Széles szájával nagyobbat lehetett fogni, de kifárasztotta az ember kezét. Rugalmasságát a szárak között elhelyezett, kukac-szerű acélrugó biztosította. 10 TÁLASI István 1977.216 1 FEYÉR Piroska 1981. 350.; FÜR Lajos 1983. 157. Solt vidékén a kaszahegyből készült meccőkést, kaszakést használták az 1830-40-es évekig, ennek kiegészítő eszköze volt a balta. (ÉGETŐ Melinda 1975. 459.) A baltás típusú kacornak Kecelen halvány emléke élt, a múlt szkzxA közepétől itt is a kopott kasza pengéjének levágott végéből készült, 20-25 cm hosszú, fa nyéllel ellátott kaszakés járta. A rugós metszőolló legkorábban csak az 1900-1910-es évekből ismert. (ÉGETŐ Melinda 1984. 594.) Kiskunmajsán ezeknek a szerszámoknak a használata ugyanezen időhöz köthető. A tőkét csákánybaltával tisztogatták, ezzel vagdalták le róla a fattyúhajtásokat, az ú.n. sasulykákat. (BODOR Géza 1984/b. 55.) 2 FEYÉR Piroska 1981. 350. 3 FEYÉR Piroska 1981. 183.
