Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon
68 még felnőttek között is akadt, aki nem szedte fel a szemeket, hanem beletaposta a homokba. Mondták is neki: - Nem a csumából van a bor, hanem a szemből! A régi nagy szüreteknél volt a gazdának egy megbízottja, aki nem csinált mást, mint járkált a szüretelők után és figyelte, ki hogyan szedi a szőlőt. 20-25 szüretelő után már elkelt a felügyelő. Szüretre a szedők maguk vittek kést vagy bicskát, kosarat vagy vödröt is. Emlékeztek rá, hogy egyik szőlőben szűk szájú ollóval darabolták le a fürtöket. Másutt ilyen eszközt nem használtak. A fürtöket garabolyokba vagy vödrökbe rakták, amikor azok megteltek, puttonyba öntötték. A puttonyt csak az 1940-es évek óta használják, kezdetben is csak a nagy gazdáknak volt, azelőtt nagy kosarakat raktak az útra, a szedők abba borogatták a szőlőt. 230 A puttony használata később azért volt előnyös, mert a szedőknek nem kellett időt tölteni a szőlő kihordásával, a puttonyos mindig a szedők közelében lehetett, nehéz is volt a munkája, ha napszámra dolgozott, többet kapott, mint a szedők. 20-25 szüretelőhöz 2 puttonyost fogadtak, ezeknek igen sokat kellett futni, hogy elgyőzzék a szedőket. Ha a préselés a tanyában vagy a falubeli házban folyt, előfordult, hogy a gazda nem ment ki szüretre, hanem megbízottja vagy a család valamelyik tagja szervezte, irányította kint a munkát, ő maga a présnél volt elfoglalva. Szintén nem ment ki a gazda felesége sem, hanem otthon főzött a szüretelőknek. Kisebb szőlőkben a gazda is ott volt a szüreten, mert a préselés másnapra is maradhatott. A legszebb és legegészségesebb fürtöket a szedők nem rakták a kosárba, hanem kiterítették elsimított homokra, hogy majd raffiára felkötve rudakra vagy szegre akasztva eltegyék télire. Otthon egy szál raffiára 3-4 fürtöt kötöttek, s azokat a kamrában, pincében vagy a padláson helyezték el. Vízmentes ponyvával vagy pokróccal letakarva a szőlő májusig is elállt. Az eltevés egyszerűbb módja volt, hogy a padláson szalmára vagy ponyvára rakták le az állani való szőlőt. Az elrakni kívánt szőlőt gyakran már szüret előtt, Szentmihály (szeptember 29.) körül leszedték. Nem várták meg, hogy teljesen megérjen, mivel így jobban elállt. Szedésével különösen az őszi esőket igyekeztek megelőzni. Abból a pasztából szedtek, amelyikben erre alkalmas fajták voltak. A delavárét igen jó elálló szőlőnek tartották, mert az kemény bőrű és ropogós. Eltartásra megfelelt a Kossuth, a kövidinka és a tökszőlő is. 231 A szüretelők munka közben korlátlanul fogyaszthatták a szőlőt, de egy-két órai szedés után már nem kívánták, csak a legszebb fürtöket csipegették. Amikor még nem pénzért szüreteltek, mindenki annyi szőlőt vitt haza, amennyi a kosará0 Ásolthalmon a böndőt (fürtöt) a szedők a betyárúton elhelyezett nagy kosarakba öntötték, innen a kosarakat rudakon vitték és a szekéren elhelyezett kancahordókba (félfenekü hordók) ürítették, vagy ha a tanya közel volt, oda hordták és a darálóba öntötték. (BÖRCSÖK Vince 1970/a. 84.) 1 Ásotthalmon befőttnek tették el, s néha lekvárt főztek a préseléstől elvont szőlőből. A száraz, lesült szőlőszemeket, a megaszalódott, topott fürtöket, amelyeket a szedéskor külön raktak, kemencében megaszalták és télen mákos kalácsba vagy bodag készítéséhez mazsolaként használták. (BÖRCSÖK Vince 1970/a. 84-85.)
