Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Közlemények - Henkey Gyula: Tiszaalpári magyarok etnikai-embertani vizsgálata

407 (rövidfejűvé válásából) és e két új forma keveredéséből jött létre Közép-Ázsia délkeleti részében. Mert Ginzburg egyes középázsiai temetőkben együtt mutat ki andronovói, pamíri és délszibériai mongoloid jellegeket (az utóbbit én a turanid típus erősebben mongoloid jellegű jellegű változatának nevezem), valószínűnek látszik, hogy azokat a nagyobbrészt europoid és csak kisebb mértékben mongoloid jellegű formákat is andronovóinak nevezi, melyek nálam észak-kazakisztáni turanid változataként szerepelnek. Mert a Lipták (1955) által a honfoglaló koponyák közül a pamíri típusba soroltak méretei lényegesen közelebb állnak a turanidok átlagaihoz, mint a Ginzburg által pamírinak minősített sarkeli és keletkazakisztáni uszun koponyákhoz, úgy látom, nemcsak a mai magyaroknál, hanem a honfoglalóknál is gyakoribb volt a pamiro-turanid átmeneti alak, mint a jellegzetes pamíri. E nézetet az is alátámasztja, hogy Nemeskéri és Gáspárdy (1954) üllői honfoglaló magyar koponyákon jelentős számban mutattak ki a turanidhoz és a pamírihoz egyaránt kötődő átmeneti formákat. Alpáron és Ti szauj faluban a dinári típuson belül két változat, a balkáni és a keleti dinaroid volt kimutatható. Az utóbbit a grúz antropológusok kaukázusi változatnak nevezik (Nalishvili-Abdushelishvili 1960). A balkáni dinári változatra a magas termet, a fej közepes méretei mellett rövid fejjelző, közepes vagy enyhén széles, igen magas arc mellett keskeny arcjelző, előre keskenyedő járomcsont, erősen kiemelkedő, konvex orrhát, lapos tarkó, többnyire sötét vagy zöldes szemszín a barna-fekete hajszín a jellemző. A 22. és 45. képekkel bemutatott személyek állnak közel a változathoz. A keleti dinaroidok termete is magas, fejjelzőjük is rövid, orrhátuk is konvex és erősen kiemelkedő, de fejük méretei nagyobbak, az arc szélesebb, kevésbé magas és járomcsontjuk is nagyrészt előreálló. A keleti dinaroidhoz közeli formákat a 23., 29. és 47. képekkel mutatom be. A dinári típusba soroltak közül Alpáron 2.7 %, Ti szauj faluban 2.9 % minősült keleti és Alpáron 2.0 %, Tiszaujfaluban 2.1 % balkáni dináraidnak. Felméréseim eredményei szerint azonban ha a balkáni dinári turaniddal, pamírival, előázsiaival vagy ezek kombinációjával jelentősebben keveredik, a keleti dinaroidhoz hasonló alakok jöhetnek létre, ezért a mindkét változathoz egyaránt kötődő formákat egyenlő arányban osztottam meg a balkáni és a keleti dinaroidok között. A keleti mediterrán típusba soroltak közül Alpáron 3.5 %, Tiszauj faluban 2.2 % a kaszpi változathoz közeli, melyre magas vagy közepes fejjelző, közepes arcjelző, a közepesnél erősebben kiemelkedő, konvex vagy egyenes orrhát, erősen domború tarkó, sötét szemszín, fekete vagy mély sötétbarna hajszín és magyar viszonylatban legsötétebb, enyhén barnás bőrszín a jellemző. E változat nagyrészt turaniddal kevert formában (31. és 48. kép) volt észlelhető, meghatározatlan jellegekkel kevert formája a 44. számú képeken látható. A keleti mediterránok közé soroltak között mind Alpáron, mind Tiszauj faluban kisebb számban a pontusi és az iráni változat is meghatározható volt.