Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Közlemények - Henkey Gyula: Tiszaalpári magyarok etnikai-embertani vizsgálata

408 A főleg déli palócoknál és a XVIII-XIX. században észak felől újratelepült helységekben eléggé gyakori keletbalti típus Alpáron 3.5 %-ban, Tiszauj faluban 4.3 %-ban volt észlelhető (a magyar átlag 4.5 %). E típus klasszikus formájára a közepes termet, a fej közepes méretei mellett rövid fejjelző, széles, alacsony arc mellett széles arcjelző, rövid, a közepesnél gyengébben kiemelkedő, konkáv orr, felálló orrcsúcs, enyhén domború tarkó szürkéskék (4a) vagy sötétkék (3, 2b) szemszín és sötétszőkének nevezett, átmeneti, M-O árnyalatú hajszín (az utóbbi árnyalatokat egyes antropológusok a barna hajszínek közé sorolják). A 25. számú képeken látható férfi áll közel a klasszikus keletbaltihoz, de termete attól eltérően igen magas és fej szélessége is némileg kisebb. A keletbalti típusba soroltak többsége turaniddal kevert alakban volt észlelhető. A többi meghatározható típus előfordulása egyik népességnél sem éri el a 3 %-ot, a gyakoribb kevert formák a 27-33. és a 46-48. képeken láthatók. A meghatározatlanok közé azon erősen keverteket soroltam, akiknél egyik típus jellegei sem érték el az 51 %-ot. A meghatározatlanok aránya mindkét népességnél feltűnően alacsony a magyar átlaghoz és főleg az észak felől újratelepült magyar népességekhez képest, főleg az alpáriaknái. NÉPESEDÉSTÖRTÉNETI ÖSSZEFÜGGÉSEK Honfoglaló magyaroknál Lipták (1958) vizsgálatai szerint a középázsiai (törökös) réteggel kapcsolatba hozható turanid és pamíri típus volt a két leggyakoribb összetevő. 41 éves etnikai embertani kutató munkám eredményei alapján megállapítható volt, hogy e két típus lényegesen nagyobb arányban észlelhető az őslakos eredetű, mint a XVIII-XIX. századi telepes magyar népességeknél. A középázsiai eredetű típusok (turanid, pamíri, kaszpi, mongoloid) együtt az alpáriaknái 70.6 %-ban, a tiszauj falusiaknál 66.2 %-ban voltak meghatározhatók. (A magyar átlag 46.6 %). E téren az általam vizsgált kárpátmedencei népességek közül az alpáriak az első tíz, a tiszauj falusiak az első húsz között vannak. A finnugor formák ( (uráli, lapponoid és a keletbalti finnugor jellegű alakjai) Alpáron 4.5 %-ban, Tiszauj faluban 4.3 %-ban (a magyar átlag 4.6 %), a régi szláv jellegegyüttesek Alpáron 1.0 %-ban, Tiszauj faluban 0.7 %-ban (a magyar átlag 2.1 %) voltak észlelhetők. Nemcsak a típusok megoszlása terén (11. táblázat), hanem a Hiernaux-féle antropológiai-statisztikai számítások szerint is az alpáriak és a tiszauj falusiak feltűnően közel állnak egymáshoz, különösen a nők (910. táblázat). A nők 112.50-es távolságánál a Kárpát-medencében csak a csicsó környéki (Csallóköz) és az Alistál környéki (Csallóköz) nők eltérése kisebb, 56.25 (Henkey 1996b), a rábaközi (Csorna, Kapuvár környéke) és Bögöz környéki (Udvarhely megye) székely férfiaké pedig azonos (112.50-henkey 1996a). Egy nyelvészeti feltevés szerint Alpáron már az oszmán-török hódoltság alatt is élt