Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon
33 arra, hogy ne kerüljön fagyos föld a felső réteg alá, mert abban a telepített vesszők nem tudtak meggyökerezni. Mások úgy tartották, hogy legjobb az őszi fordítás, ami után tovább ülepedhet a föld. Egyik szanki elbeszélőnk szerint a megtrágyázott földet két és fél sukkra fordították meg (kb. 75 cm). A meglazított földréteg 3 sukk lett, ami elegendő lett a telepítéshez. Fordításkor először kapával mintegy 10 lépés hosszú árkot ástak, az árkot aztán ásóval két és fél sukkra mélyítették, majd szintén ásóval a bolygatatlan talaj alá ástak és leszakították a partot. így a trágya elkeveredett a talajban. A leszakítás után a part mellett ismét ásni kezdték az árkot kapával, az árokból a földet a leomlott föld tetejére hányták. Foghattak hosszabb árkot is, de akkor a munka unalmasabb volt. A fordítást januárban és februárban végezték, ahogy az idő engedte. Az őszi fordítást azért tartották jobbnak, mert tavaszig a föld jobban megülepedett, a talaj kötöttebb lett és jobban bírta a szárazságot. A földet a Duna-Tisza köze homokterületein általánosságban legalább 60-70 cm mélyen forgatták meg szőlőtelepítés alá. Forgatás közben a földből kiszedték a cserebogarak álcáit, nehogy azok majd a fiatal gyökereket károsítsák. 117 A cserebogarak lárváinak kiszedéséért tarackpénzt fizettek a munkásoknak. 118 Télen a szegény emberek azzal foglalkoztak, hogy jártak fordítani. Ki pénzért, ki terményért, szalonnáért dolgozott. Ezen kívül sok kukacpénzt is kerestek. Volt, aki 10 kukacért kapott egy liter bort. Ez jó jövedelem volt, néha meghaladta a fordításért kapott járandóságot is. Egyesek meg is csalták ezzel a gazdákat. Este megmutatták a kiszedett kukacokat, a gazda kifizette azokért a díjat, de ha nem vette el a kukacokat, a munkás másnap este is elszámolt vele. A spanyol kukac kirágta a vesszőből a belet, így sok kárt okozott a szőlőnek. Teljesen nem tudták kiirtani a földből, de ha a fordításkor pusztították, évekig nem tudott elszaporodni. Az elegyengetett terület még bolygatatlan részein a fordításhoz ásót és kapát használtak. Ha fagyökér került a fordítók útjába, azt csákánnyal vágták ki. A fordítás mélységét bottal, napraforgó szárral mérték. 119 A szőlőtelepítések a legutóbbi időkig folytak. Ha a forgatás kézi munkával történt, belekerült annyiba, mint a föld ára, ezért a legutóbbi időben lassan haladt a 117 RÁCZ Sándor 1901. 21-24. A föld megforgatásának, rigolírozásának leírását Id.: ÉGETŐ Melinda 1984. 580. Kecelen ezt a munkát csak 1890-től végezték. 118 BÖRCSÖK Vince 1970/a. 81. 119 BÖRCSÖK Vince 1970/b. 115. Kiskunmajsán a telepítésre kiszemelt területen a fordítást az utóbbi időben a mélyszántás váltotta fel. A fordítás szegény emberek téli munkája volt. Kéziszerszámokkal, ásóval és kapával végezték kb. 80 cm mélyen úgy, hogy a felső termőréteg, az ú.n. élőföld alulra kerüljön. A földben lévő gyökereket, valamint a kukacokat, az ú.n. pataférgeket kiszedték. A kukacokért külön pénzt vagy bort fizettek a gazdák. (BODOR Géza 1984/b. 54.) Solt vidékén is az 1890-es évek végén terjedt el a rigolírozás. Szerepe volt ebben annak, hogy a filoxera után telepített nemes szőlőfajták kényesebbek voltak, jobb talajelőkésítést kívántak, mint a korábbi honosak. A 60-80 cm mély árokba alul került a felső termő réteg. A földből itt is rendszeresen szedték a cserebogár pajorokat és kukacokat, nehogy azok majd a fiatal gyökereket károsítsák. (ÉGETŐ Melinda 1970. 524.)
