Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon
34 telepítés. Szánkon az 1960-as évek elején 20 kat. hold telepítésére lett volna jelentkező, ha munkagépek igénybevétele lehetséges lett volna. A faluban azonban nem volt gépállomás, a gépeket Félegyházáról, Tázlárról vagy halasról kellett hozni. A lánctalpas traktor kettős ekével dolgozott, ami egy barázdában haladt. Az első eke 30 cm, a második 45 cm mélyen szántott, így 70-80 cm-re forgatta meg a földet. A mozgó homoktalajon a szél könnyen elhordhatta a kiültetett szőlőről a homokot, s a tőkék kikerültek a talajból, másokat pedig eltemetett a homok, s a tőkefejeket a következő években egyre magasabban kellett kialakítani. Ezért a betelepítendő területet védeni kellett a homokfúvás ellen. Szokás volt a szőlőt eleven sövénnyel vagy fonott szélfogó fallal védeni a széltől. 120 A Duna-Tisza közén a szél iránya váltakozó, ez nehezítette a védekezést. Különösen az északi szelek okoztak károkat. Tavasszal, amikor még hiányzott a földről a növénytakaró, a szelek megmozgatták a homoktalajt, s abból kifújták a télen át tárolt nedvességet. A homok megkötésének a munkáját a XVIII. század végétől, de különösen a XIX. század utolsó éveitől végezték. 122 A homokfúvások ellen az elegyengetés, földforgatás után a talajt szalmával (főként rozsszalmával), szalmás trágyával, törekkel, venyigével, gallytörmelékkel vagy gazzal szórták meg, ami 1-2 évre megvédte a homokot a széltől. Az ültetvényt 3 éves koráig szalmázták, szükség esetén ősszel, a födés után is. 123 A szalmát kapával vagy ásóval belevágták a homokba. 124 Homokkötésre használtak vékony rőzsét, kukoricaszárat is. Ezeket szétszórás előtt baltával 15-20 cm-es darabokra vagdalták. Ha szalmát használtak homokkötésre, egy kat. holdra 2 szekér szalmát vittek, azt egyenletesen elszórták, majd tompa élű, kerekfejű ásóval beszurkálták a homokba, vagy ehelyett szalmavágót, fogashengert alkalmaztak. A szálas, kemény rozsszalma alkalmasabb volt, mint az apró buzaszalma, mert az a homokot jobban megfogta. 125 Szánkon emlékeztek rá, hogy egyik gazda a metszéskor levagdalt vesszőket kísérletképpen trágya helyett akarta felhasználni. A vékonyabb szálakat szecskavágóval, a vastagabbakat, amelyeket a szecskavágó nem vágott el, baltával apró darabokra vagdalta és elásta a földbe. A venyige azonban nem rohadt el, nem vált be trágyának, amikor horoltak, mindig megakadt benne a szerszám. A Kiskunságban a tanyai gazdák szőlőjüket a tanyaépület kedvezőbb fekvésű oldalán, vagy a tanya köré telepítették. A szőlőtáblák így szinte falként védték a tanyát a szelektől és a homoktól. 126 A tanyától távolabb eső, magányos 120 RÁCZ Sándor 1901.30. 121 PINTÉR János 1983. 163. 122 FÜR Lajos 1983. 142-143. 123 PETROVITS István 1894. 31. 124 RÁCZ Sándor 1901. 15-30. 125 FÜR Lajos 1983. 142-143. 126 FÜR Lajos 1983. 140.
