Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Janó Ákos: Szőlő- és gyümölcstermesztés a szanki homokon
32 végeztek. A laza homoktalajba megfelelő mélyen leszúrhatták az ültető fúrót és lerakhatták a vesszőket. 111 Az 1890-es években elterjedt Saack-féle ekével 45-50 cm mélyen tudták megforgatni a homokot. A korábbi Grinyó-féle eke csak 25-30 cm-es forgatásra volt alkalmas. 112 Ha viszont a telepítendő terület völgyes, dimbes-dombos volt, azt előbb elsimították. A buckák homokját a laposabb részekre hordták, korábban csak ásóval, kapával talicskákra vagy szekerekre rakva, később állati erővel vontatott hegyhúzók segítségével plenírozták el a területet. 113 Tehetősebb gazdák 6 ökröt fogtak elé, mert a hegyhúzóval való munka erősen próbára tette az igaerőt. Ismerték a homokhordó kocsit és ennek kétkerekű változatát is. A homok elhordására gyakran szekeret alakítottak át. A talaj elegyengetését, a planírozást, a hegyhúzást ősszel végezték. A feltöltendő mélyedéseket előbb felszántották vagy ásózták. Kisebb töltésréteg alá mélyebben, vastagabb homokréteg alá sekélyebben szántottak, ásóztak. A bolygatatlan talajra hordott homok nyáron kiszáradt, mivel az alsó, kemény talajrétegből nem tudta felvenni a nedvességet. 114 A lehordott bucka alapja terméketlen volt, ott a szőlő a leggondosabb trágyázás mellett is csak 8-10 év múlva vált termővé, addig silány, gyenge vesszőket hozott. 115 A legkorábbi szőlőket szántásba telepítették, később а fordításba való telepítés vált szokássá. Ez a szőlő telepítését közvetlenül megelőző művelet a XIX. század végétől lett általános az Alföld nagy részén. Korábban a gazdák úgy vélekedtek, hogy a laza homokot felesleges a szőlő alá megforgatni. Bebizonyosodott azonban, hogy a 60-80 cm mélyem megforgatott homoktalajban biztosabb a vesszők eredése, gyorsabb a tőke fejlődése, hosszabb az élettartama. A forgatás előnye, hogy a humuszos feltalaj a szőlő gyökérzetéhez kerül, s a forgatással elpusztulnak a talajban élősködő cserebogárpajorok. 116 A föld forgatására, rigolírozásra ott került sor, ahol a talajt nem kellett egyengetni, a völgyeket feltölteni. A munkát a talaj egyengetés után kezdték és tavasszal is folytatták. Minél rövidebb időköz volt a rigolírozás és az ültetés között, annál biztosabb volt a jó gyökérképződés. Vigyázni kellett azonban 111 ÉGETŐ Melinda 1984. 579. 112 FEYÉR Piroska 1970. 183. 113 FÜR Lajos 1983. 141. Szeged környékén kisebb területeket paraszttal icskával киЫкокак. Ha a család fogattal rendelkezett, a dombosabb részeket homokhordó kocsival hordták el. E célra lőcsös kocsit alakítottak át. Ha nagyobb területen kellett az egyengetést végezni, akkor homokhordó bakity használatára került sor. Ez kétkerekű kordé-féle, a tengely fölött nagyobb ládával. (BÖRCSÖK Vince 1970/a. 80-81.) Az ökörrel vagy lóval vontatott homokgyalu, högyhúzó az 1890-es években jelent meg. Kezdetlegesebb változata volt a homokszánkó. Ezek a századforduló táján már általánosan használt talajegyengető eszközök voltak az Alföld homokvidékein. (FEYÉR Piroska 1970. 183.) A homokhegyek elsimítási módjait, a talicskák, homokhordó kocsik (bakity), a hegyhúzók formáit, használati módjait, valamint a munkák egyéb szerszámait (ásó, kapa, csákány) Id.: BÖRCSÖK Vince 1970/b. 105-114.; ÉGETŐ Melinda 1984. 581; JANÓ Ákos 1982: 61-64. A hegyhúzót, mint a talaj elegyengetésének eszközét, PETROVITS István 1894-ben megjelent munkája (28. p.) még nem említi. 114 PETROVITS István 1894. 28. 115 RÁCZ Sándor 1901. 6. 116 FÜR Lajos 1983. 142.
