Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Közlemények - Bárth János: A kalocsai érsekség Duna menti jobbágyainak migrációja a XVIII. század elején

292 vállaló legények idegenben maradásait is. A vallomások tanúsága szerint az utóbbi eset volt a gyakoribb. Némely faluban a tanúk fölöttébb pontosan, évszámmal jelölték meg hajdani lakostársaik eltávozási időpontját. 2. Mivel az esetek jelentős részében olyan személyek költöztek el, akik, vagy akiknek ősei más faluból jöttek, a vallomásokban szóba kerültek a hajdani beköltözések is. Természetesen a beköltözések száma megközelítőleg sem teljes, mivel a vallatok nem a beköltözőkre voltak kíváncsiak. 3. A megszólaltatott tanúk, az eltávozott személyek, valamint a szökött jobbágyok megemlített hajdani szomszédai együttesen jelentős hányadát tették ki a viszonylag kis falvak lakosságának. A megnevezettekről olyan adatokat mondtak el a vallomástevők, amilyeneket a kor szűkszavú összeírásai egyáltalán nem tartalmaznak. 4. A vallomástevők legtöbbször tájékoztattak az elköltözött személyek lakóhelyváltoztató törekvésének indítékairól is. Ezek között volt nagy horderejű történelmi esemény, pl. falupusztulás, rácdúlás stb. és volt személyes magánéleti sorsfordulói, pl. idegenben vállalt szolgálat, más helységben kötött házasság, hazai bajba keveredés, otthoni szégyenbe esés stb. 5. A vallomásokból elénk tárul egy jeles Kalocsa környéki falu, Kara XVIII. század eleji pusztulásának és a a hajdani karai lakosság szétszóródásának története.

2 6. Pandúr és Kákony bunyevác vallomástevői sokat emlegették a két falu népének Rákóczi korabeli elfutását és visszatérését.

3 7. Az uszódi tanúk megemlítették, hogy Úszód házait a XVIII. század elején rácok égették föl. 8. Azok a magyar falvak, amelyekre az 1731. évi vizsgálat kiterjedt, kontinuus népességgel és nagy múlttal dicsekedhettek. Életükben a beköltözésnek és elköltözésnek nem úgy, és nem olyan mértékben volt jelentősége, mint a táj telepített új falvainak sorsában. Következésképp, a Duna mente török időket átélt régi magyar falvaiban a migráció legtöbbször nagymúltú népi kapcsolatokat éltetett. Ilyen kapcsolat lehetett pl. a baranyai és a halasi. Szinte természetes, hogy hagyományos népi kapcsolat állt fenn a Duna balparti és a Duna jobbparti Sárköz régi falvai között, amely kapcsolat kihatott a két terület lakosságának migrációjára is. 2 A vallomások szerint Kara a „kurucz világban" pusztult el. Valószínűleg rácok égették föl. A maradék karai lakosság földesúri parancsra köteles volt Szentbenedekre költözni, így a karaiak többsége szentbenedeki jobbágy lett. Kerültek azonban a karaiakból Úszódra, Foktőre, Patajra, Őcsénybe is. (Vö.: BARTH János 1974. 303-307. - BÁRTH János 1997/b. 7., 11. - BÁRTH János 1989. 414.) 3 A pandúriak és a kákonyiak délre futását későbbi perek vallomásaiban is emlegették. Vö.: BÁRTH János 1997/b. 8., 27.