Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Merk Zsuzsanna: A délvidéki Fogadjisten benépesülése (1941–1944)

215 kezdeményezésükre áttelepíttettek a topolyai járásba, és ezek helyét vitézi telepesek foglalták el. [ Ez Tomicevo, 1941-1944 között Vitézfalva, a mai Mali Вас, Hódság közelében.] A helybeliek általános benyomása az volt, hogy a józseffalviaknak nem tetszett a hely, és a topolyai járásban [Nagyfény (Zednik) melletti Hadzicevo nevű dobrovoljac település] kedvezőbb körülmények kínálkoztak. Különösen rossz hatást keltett, hogy az új telepekre magukkal vitték a hódsági járás telepeiről az állatállomány stb. egy részét is. Le kell azonban szögezni, hogy Bukovinában éppen a józseffalviak éltek a legmostohább körülmények között, így méltányos, hogy az anyaországban lehetőleg kedvezőbb helyzetbe kerülj ének "

хъ Nem nehéz érzékelni, hogy az utolsó bekezdés értékelőösszegző mondatait Németh Kálmán személye és közbenjárása diktálta. Összefoglalva a bonyolult történetet, az derül ki, hogy Józseffalva lakói többször is költöztek, s ennek következtében más falvak lakossága is más helyre kényszerült. Minderre a következőképp emlékezik egy fogadj isteni asszony: "Mi a józseffalviakkal egy szerelvénnyel jöttünk. Azt a szerelvényt odairányították Csantavérre, a mellette lévő faluba raktak bennünket. De nem egyszerre jöttünk el, mert ki hogy tudott vagont kapni, meg hogy tudott fölkészülni, mert ugye jöttünk mindenestül, az ingóságokkal, amit el lehetett hozni, azt hoztuk. A jószágot, földet, házat ott hagytuk, de amit lehetett, bútort, hoztuk. Vagonba raktuk és hoztuk. Na, és mi egy szerelvénybe kerültünk valamennyi józseffalviakkal, de azok is többször jöttek, úgyhogy a következő csoportot nem ide hozták, hanem Nagyfényre irányították, oda kerültek józseffalviak és fogadj isteniek is. Na és így lett ott keveredés. Nem akarta egyik se, a fogadj isteniek se, a józseffalviak se [az összekeveredést]. [...] Boldogan elmentünk 1941 őszén Fogadjistenbe, Magyarkanizsa mellé, mert egy rendes falut kaptunk, s egybe lehettünk. Hát a józseffalviaknak is fontos volt, hogy elmenjenek. Senki se jött velünk [közülük] oda, Magyarkanizsa mellé. Es nem is maradt a mienkből se ott [Csantavér mellett] senki. Úgyhogy a fogadj isteniek mind elmentek Magyarkanizsa mellé, a józseffalviak pedig Nagyfény mellé. [...] Jaj, azok [józseffalviak] alig várták, hogy egybe lehessenek! Jártam én velük kapálni is meg táncolni is, de azok csak együtt akartak lenni." Csantavér anyakönyveiben meg is találtuk a józseffalviak nyomát. A két kis bukovinai székely falu lakossága összekeveredett a vasútállomáson, s különböző településekre kerültek a visszafoglalt volt Bács-Bodrog vármegye területén. Egy-egy falu különböző időben történt bevagonirozása következtében Józseffalva és Fogadj isten lakossága tehát a következő településekre került 1941 májusában: Vajska, Tomicevo (Hódsági járás, messze a többi településtől), 13 TML BSzM X/51. 3249/1943. Werth Henrik vezérkari főnök összefoglaló jelentése Bonczos Miklós államtitkárnak. 1941. július 11. 14 TIM Adattár 2814. Bácsné Kurucz Ágota (Vaskút) visszaemlékezése.