Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Ács Judit: Ártéri gazdálkodás az ordasi szigeten a XIX–XX. században

203 A HAGYOMÁNYOS SZIGETI GAZDÁLKODÁS FELSZÁMOLÓDÁSA A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN A II. világháború után, egészen 1960-ig, az Úttörő MgTsz megalakulásáig, a szigetbeni gazdálkodás az évszázados hagyományoknak megfelelően folyt tovább, azzal a módosítással, hogy immáron nem a községi elöljáróság felügyelte a községi tulajdont. A Végrehajtó Bizottság fogadta a csőszt, műveltette az erdőt, a vesszőst, árvereztette a kaszálót. A közlekedés könnyítésére pedig az elavult fadereglye mellé, motoros ladik által mozgatott vasdereglyét is vett. A központosító politikai törekvés következtében a fakitermelési engedélyt azonban már nem a község, hanem a Dunavecsei Járási Hivatal adta meg, a VB kérvénye alapján. Mivel a Járási Hivatal mindig kevesebb fa kivágását engedélyezte, így a VB annyival kért több fát, hogy a csökkentések után is elegendő legyen a falu fakészlete egész évre. Az 1950-es években, a téeszesítés első hullámában a gazdák falubeli földjeit államosították, a szigetbeli birtokrészeket azonban még magánkézben hagyták. így az ordasiak szigeti kertjeiket jobban értékelték, úgy tekintették, mint megmaradt vagyont. Azonban amikor országszerte visszavonhatatlanul megalakultak a TSZek, és így Ordason is 1960-ban az Úttörő MgTsz, a sziget községi tulajdona TSZ tulajdon lett. Ezután megkezdődött a gazdák kertjeinek csendes tagosítása is. Aki belépett a TSZ-be, annak betáblásították szigetbeli földjét is, egy helyrajzi szám alá vették az összesét, így lett a szövetkezet tulajdona. Akik nem léptek be a TSZbe, azoktól viszont a Földművelésügyi Minisztérium rendelete alapján a Járási Tanács Mezőgazdasági Osztálya határozattal vonta meg a használati jogot. Tehát a kertek tulajdonjoga megmaradt, de mivel gazdáik használni nem tudták őket, kimondatlanul is a TSZ-é lettek. Ezeket is betagosították. Ha valaki saját kertjéből próbált gyümölcsöt hozni, azt lopásnak vették. Ezek után az ordasiak csak igen ritkán, esetleg titokban hoztak l-l zsák gyümölcsöt volt kertjükből. Kárpótlás, számbavétel nem volt. A TSZ vezetői meg sem próbálkoztak a kertek felértékelésével. Kárpótlásnak szánták, hogy a TSZ 3-4 éven keresztül 1,5 öl fát adott kitermelésre a volt tulajdonosoknak. Azonban egy idő után csak pénzért lehetett volna fát venni, pénzért viszont alig kért valaki. A TSZ használta és hasznosította a maga tékozló és hanyag módján a szigetet. A szigeti fákból termelték ki a TSZ istállók faanyagát. Ekkor azonban már nem kímélték a gyümölcsöskerteket, lóval húzatták ki a farönköket a Duna szélére. Ez idő tájt költöztek a szigetbe a környékbeli teknővájó cigányok, akik lábon vették meg a fát a TSZ-től, kitermelték, és teknőt készítettek belőle. Azonban a folyamatos ellenőrzés hiányzott, így gyakorlatilag ellenőrizhetetlenné vált a teknővájók fakitermelő tevékenysége. Ők egészen 1981-ig termelték ki a szigeti fákat.