Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Ács Judit: Ártéri gazdálkodás az ordasi szigeten a XIX–XX. században
195 vizsgálta az ártéri gyümölcsösöket. A Tolnai Sárköz ártéri gazdálkodásáról író Andrásfalvy Bertalan is nagy részletességgel dolgozta fel a gyümölcsészetet. Az ordasi sziget szépségére, jelentős gyümölcsészetére, - bár nem tartozott szorosan kutatási területéhez - mégis felfigyelt. "Egyik legszebb gyümölcsös sziget volt még a közelmúltban is - az ordasiaké. Hatalmas évszázados fák, (amelyeken forradás jelezte, hogy valamikor oltották őket!) állnak sűrűn egymás mellett, mint az erdőben elfogják a napfényt." 94 A sziget jelentős részén, az erdő mellett gyümölcsösök helyezkedtek el. 95 Azonban ezen a területen az Erzsébet kert gyümölcsfáin kívül nem volt községi tulajdon. Kizárólag magánkézben lévő kertekben voltak gyümölcsfák. Az ártéri gyümölcsöskertek keletkezési módjait sokan leírták már. Létrejöhettek irtással: a meglévő vad gyümölcsfák más fáktól való megszabadításával, körülkerítésével. Gyakori volt a vadba való oltás, vagy a fák ültetése is. 96 Az ordasi szigetben a szabálytalan kertformák, a gyümölcs és másfajta fák rendezetlen elhelyezkedése arra enged következtetni, hogy szabad kertfoglalással és a gyümölcsfák más fáktól való megszabadításával jöhettek létre a szigeti gyümölcsöskertek. Azonban a fák oltása is igen gyakori volt, hiszen mint az idézetben is olvashattuk, az évszázados fák többségén forradás jelzi az oltás helyét. E fák nemesítésének, oltásának a vizenyős tálaljból feltörő vadhajtások adták az alanyát. Más vidékeken tudunk olyan almafajtákról is, amelyet az ártereken oly gyakori fűzfába oltottak {Fűz-alma, Tüdő-alma, Métöt-almd). Az Ordashoz közeli Bölcskén is ilyen fajta az Édes-alma? 1 Ez arra enged következtetni, hogy esetleg a szigeten is lehetett fűzfába oltott alma. Azonban adatközlőim nem emlékeztek ilyen fajtára. Amikor nemesítettek, akkor hasítékolásos oltással oltottak, úgy hogy a fiatal, kb. 20 cm átmérőjű fatörzset vízszintesen elvágták derékban, ott, ahol a törzs a legsimább volt. A levágott felületet középen behasították, és az oltókést beleverték, ameddig csak tudták. Majd a kést kihúzva keményfa éket illesztettek a vágásba, s ezzel feszítették szét a fát. A nemes ágat pedig ék alakban kihegyezték úgy, hogy az szépen beleilleszkedjen az ékkel szétfeszített hasítékba. Ezután kihúzták az éket, összekötözték rafiával, hogy ne nyíljon szét a hasíték. Be is tapasztották tehéntrágyás sárral, hogy ne száradjon ki. Volt, hogy a sározást még ronggyal is bekötözték, hogy a szél, a nap ki ne szárítsa az oltványt. Az ordasi szigetben évszázadokon át folyó gyümölcstermesztés jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már az 1745. évi kontraktusban is pontosan meg volt határozva a földesúrnak adandó gyümölcsjárandóság. A falu a BELÉNYESI Márta 1955. 26. - LUBY Margit 1939. 300 BELLON Tibor 1989. 24.; 1991. 119. ANDRÁSFALVY Bertalan 1973. 38. 1880-as kataszteri térkép Ordas község tulajdona BÁRTH János 1974. 226. - BELÉNYESI Márta 1955. 26-28. ANDRÁSFALVY Bertalan 1973. 37.; 1963. 283-289.; 1965. 18-19. KÁROLYI Zsigmond 1975. 107. - ANDRÁSFALVY Bertalan 1963. 289.
