Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Ács Judit: Ártéri gazdálkodás az ordasi szigeten a XIX–XX. században

196 következőkkel tartozott évente: "aszalt szilvát amikor megterem, egy mérőt, nemkülönben Télre való szép almát két mérőt. "

98 A falu ártéri gyümölcsészetének jelentősége a XIX. századra sem csökkent. Ordas gyümölcstermesztésének szinte egészét a szigeti kertek biztosították. A falu határában lévő szőlőkön, s az azokban található cseresznye, meggy és egy-két más fajta kivételével a sziget biztosította a körte, alma, dió, szilva termés egészét. A szigeti kertek nem csak a falut látták el, de még piacra is jutott a gyümölcsből. A kertekben, mint más ártereken, a szilva, alma, körte, dió fordult elő nagy számban más fajtákkal szemben. Az árterek mozgó talajvize, a rövid ideig tartó iszapló trágyázással is felérő árvíz, a vízmellék páradús mikroklímája igen kedvezett ezeknek a fajtáknak, melyek gyökérről, magról is tudtak természetesen szaporodni. " Ezzel szemben nem kedvezett olyan fajtáknak, mint a meggy vagy cseresznye, amelyekből nem is találunk egyet sem a szigetben. A szigetben található gyümölcsök elnevezései, tulajdonságaik a következők: Almák: délkirály (piros cirmos, savanyú), ^kecskeméti (piros cirmos, édes), pogácsa (lapos mint a pogácsa, savanykás), *jelova (nagy zöld, savasnykás), *szőke-édös (nagy sárgás, édes), lőrinc vagy szercsike (piros, savanyú), édös métött (apró kemény, édes), lánycsöcsű (hosszúkás, körteforma, savanykás), öregédös (hatalmas fehéres, 30-40 dkg, édeskés), *tolvajalma (nagy zöld, éretten sárga, savanykás), *piros bálint (piros, kemény, savanyú), *sárga bálint (sárgás, nem nagy, kásás, savanyú), húsvéti rozmaring (illatos, sárgás-pirosas, édeskés), rétös vagy fontos (nagyon nagy 45-50 dkg, savanyú), sárga berhoff (nagy hosszúkás 40 dkg, savanyú), buján édös (közepes nagyságú, fehér, édös), bőrhéjú alma (kemény, barnás a héja, savanykás), nyári parmin (világosabb piros, savanyú), téli parmin (sötétebb piros, savanyú), budai (piros-cirmos, savanykás), savanyú métött (apró kemény, savanyú), *hips (viaszos bőrű, savanyú), *girizdös édös (sárgás fehér, girizdes mint a sárgadinnye, édes), *tehénvalagú (nagy lapos, száránál barna folt, savanykás), birs (sárgás zöld illatos, savanyú), érsök (piros csíkos, savanykás), *pöntölei (nagyon kemény, utóérő sárgás-fehér, édeskés), párizsi édös (vérpiros, édeskés).

100 Körték: piros belű (húsa piros, finom édes, ikrás), bőrhéjú (zöld hosszúkás, barna a belseje, kásás), zöld kásás (sárgás zöld, kásás), füge körte (héja vastag, húsa barna, édes), citromkörte (nagy sárga, finom édes, citromos), galambszárú (apró, vékonyszárú, nem olyan jó ízű), kálmán (sárga nagy, leves édes), kerekárpás (rövidszárú, apró, leves, jó izű), öregárpás (nagyobbak, leves, jó ízű), sárga búzás (apró 8-10 egy fürtben, leves, jó ízű), piros búzás (apró pirosabb, leves, jó ízű), zöld magdolna (apró zöldes, kásás ízű), eperrel érő (egyik fele piros, jó ízű). Szilva: duráncai (nem magva váló), P.L. IV. 165. Ordas. 34. - BÁRTH János 1974. 225. BELLON Tibor 1991. 119. ANDRÁSFALVY Bertalan is közölte a *-al jelölt fajtákat Ordasról; 1963. 291.