Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Ács Judit: Ártéri gazdálkodás az ordasi szigeten a XIX–XX. században
191 pedig a másodbíró és a jegyző hajtotta végre, illetve ellenőrizte. Az elöljáróság és a bíró járta be a község szigeti erdejét, és jelentették a képviselő testületnek, hogy hány fa ért balta alá. 11 Árverésen adták el a kivágandó fákat, és a vesszős területeket egyaránt. A fát szálfaként árverezték, ha pedig vesszős részről volt szó, akkor kisebb területre osztva, ún. rátákat jelöltek ki árverésre. A vesszős területeket azonban bérbe is adta az elöljáróság. 78 Az árverésekről kihirdetés, kidobolás útján értesült a lakosság. Ilyenkor az érdeklődők és az elöljáróság átmentek a szigetbe. A csősz már az árverés előtt megjelölte az eladandó fákat oly módon, hogy a fakérget fejszével lehántotta és ráírta a számát. Több fa volt azonos számon. Vékonyabb fákból 4-5 is lehetett ugyanazon a számon, míg vastagabbakból csak 1-2. Az árverést a bíró vezette, majd feljegyezte, hogy ki vette meg a fát. Fáért nem vitatkoztak, nem veszekedtek a vevők, mivel volt bőven. Később a csősz feladata volt ellenőrizni, hogy tényleg azokat a fákat vágták-e ki, amit megvettek. Nem egyszer előfordult olyan eset is, amikor az eladásnál, a haszonszerzésnél fontosabb volt az erdő megkímélése. Néha a jegyző úgy ítélte, hogy a kivágásra szánt erdő igen fiatal még. Kár kivágni. Ilyen esetekben tudtak a kímélés mellett is dönteni: "Tekintettel arra, hogy a községben nagy tüzifakészletek vannak, s így szükségletét mindenki fedezheti a községi erdő kímélése céljából talán a f. évben mellőzhető volna a fa eladás. Hat. : A községi erdőkben a folyó évben fa eladás nem lesz. Erről a lakosság dobszó útján értesítendő azzal, hogy szükségletét a helyi készletekből mindenki fedezze. " 7<J Az árverés, a vesszős területek bérbeadása a községi pénztárt gyarapította, s ily módon a község fenntartását szolgálta. Leggyakoribb azonban az volt, amikor a község részéből műveltette a területét. A szigeti kerttel nem rendelkező szegény emberek ezáltal, illetve a módosabb gazdáknál végzett részesmunkával keresték meg téli tüzelőjüket. Ritkán előfordult, hogy nem jelentkezett részesmunkára senki, így a tüzelőnek, vagy eladásra szánt rőzsét, fát pénzért vagy közmunkáért termeltette ki az elöljáróság, mint ahogyan az 1909. évben is tette: 'A község részére valamint a convenciósoknak járó fa és rőzse illetménynek kivágása ás áthozatala 1909-ik évben is községi közmunkával lesz teljesítendő. " ° Előfordult az is, hogy a közmunkások csak kitermelték a szigetben lévő fát, de nem hozták át. Ezáltal a község télen kénytelen volt pénzért áthordatni szánkón, hogy megmentse és biztonságba helyezze a községháza udvarán azt. 81 76 B.K.m.L. V. Ordas. b.l. 4/1872. 77 B.K.m.L. V. Ordas. b.2. 10/1899.; b.2. 28/1891. 78 B.K.m.L. V. Ordas. b.2. 31/1900.; b.2. 15/1901. 79 B.K.m.L. V. Ordas, b.3 91/920. 80 B.K.m.L. V. Ordas. b.2. 5/1909.; b.2. 4/1911.; b.2. 21/1904 81 B.Km.L. V. Ordas. b.3. 39/1924.
