Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Ács Judit: Ártéri gazdálkodás az ordasi szigeten a XIX–XX. században

188 megszűnt, újból közös földdé vált a terület. Tehát a periodikusan visszatérő szabad foglalásra így vált lehetőség.

57 A feudális viszonyok között Ordason is egyaránt használta a szigetet földesúr és jobbágy. De már igen korán, a XVIII. század közepétől szabályozni kezdték a kertek foglalását a község urai.

58 A fentieket támasztja alá a falu és a földesura között létrejött 1818-21. évi Arendális Contractus. "... A szigetbe lévő fákra, hasonlóan az kútra a legnagyobb felvigyázattal a Helység lenni tartozik. Semmiféle fáknak kivágása, vagy a Helységbeliek által, vagy akárki által meg nem engedtetik, melly is mindazonáltal meg is történvén, a felelet terhe, és károknak ez által való okozása mindig okozók által fog megtéríttetni...." 59 A szabályozások következtében tehát a szabad foglalások helyett a szigetben is a kertek adása-vétele következett be, sőt ahogy az 1784-es forrásból kitűnik, ha a jobbágy utód nélkül halt meg, úgy a szigeti vagyona a földesúrra maradt, aki maga is adott el kertet. "... a' minemű Ordasi szigetben lévő egy kert melly Ádám Péterről volt Ordasi Lakosról Coducitas szerén Méltóságos Uraságra háramlott Commiffion mellett ugyan Ordasi jobbágyomnak Lukácsi Jánosnak Ötven rhens forintokon el adatott és azon summa pénzt kezemhez vitele le is fizetett; melly szerént eö ezután minden haszon vételével szabadon bírhattya.

,l6 A XVIII. században azonban nem csak Ordason, de országszerte is változás következett be az erdőhasználatban. Nyugalmasabb időszak következett történelmünkben, a lakosságszám nőtt, a fát jobban igényelték a távoli vidékek is. A Tiszán is egyre távolabbi vidékekre szállították a fát. 61 Az építkezéseknél a talpasházaknál is rengeteget használtak fel, nem beszélve a hamuzsírégetésről, mely jelentős jövedelem volt ugyan, de egyre erőteljesebben pusztította erdeink értékes bükk és tölgyfáit is.

62 A faállomány pusztulását tapasztalva az erdők irtását országszerte szigorúan korlátozni és szabályozni kezdték az uraságok, a Duna mentén is mindenütt, ahogy a fent idézett Arendális Contractus-ból is látható.

63 A szigorítások részben azt a célt szolgálták, hogy a jobbágyok erdőhasználatát ellenőrizzék, szűkebb területre szorítsák, s ezzel a XIX. századra előkészítsék a külön jobbágyi és földesúri erdők kialakítását. Másrészt ugyancsak a XIX. századra jött létre az a korszerű művelési mód, hogy az erdőket szekciókra osztották, s így művelt területté vált, melyet ritkítani, vágni, ültetni sőt kapálni is kellett. Az erdő tehát a szabad használatú, csak kifosztásra ítélt területből, 57 TAKÁCS Lajos 1980. 77-84. 58 BARTH János 1974. 217-218.; 219. 59 P.L. IV. 165. Ordas. 34. 60 P.L. IV. 165. Ordas. 57. 61 CSISZÁR Árpád 1998. 144. 62 TAKÁCS Lajos 1978. 99-102. 63 ANDRÁSFALVY Bertalan 1975. 240-241. - BARTH János 1974. 215.; 1970. 470-475.-TAKÁCS Lajos 1978. 122.-P.L. IV. 165. Ordas 34.