Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Ács Judit: Ártéri gazdálkodás az ordasi szigeten a XIX–XX. században
189 megfelelő szisztéma és rend szerint művelt földdé vált, melyet nemcsak védtek, hanem gondoztak is. 64 A Duna melléke vonatkozásában Barth János írta le, hogy milyen könnyen és gyorsan erdősödön a Duna melléki falvak ártéri határa. A XVII-XVIII. században még az erdő volt Ordas határának uralkodó növényzete, mint ahogy ez az első katonai térképen is látható. 65 Bár a vízszabályozás és a folyó partszaggatásai miatt a tényleges ártér, s vele együtt az ártéri erdők egyre kisebbek lettek, a fa jelentősége mégis megmaradhatott a község életében, mivel az 1857-es örökváltsági szerződés következtében a még Rudnyánszkyak kezén lévő szigeti erdős területek községi tulajdonba kerültek. 66 A községi jegyzőkönyvek alapján nyomon követhető, hogy maga a község milyen nagy gondot fordított szigeti erdejének rendszerben történő gondos művelésére, védelmére. A községi szolgaszemélyzet kötelességeinek 1872. évi leírásában olvashatjuk a bíró feladataként a következőket: "... előmozdítja a fatenyésztést, s e tekintetből a községi fa iskolára különös gondot fordít, s azt ügyes ember által műveltesse. " A fák pótlására faiskolát hoztak létre. 68 Az itt nevelt facsemetéket egyaránt hasznosították a faluban és a szigetben. 69 Amikor pedig a régi faiskola talaja kimerült, új faiskolát, csemetekertet hoztak létre. Volt olyan év, amikor a közgyűlés határozatban utasította az elöljáróságot, hogy az erdősödés előmozdítása érdekében tavasszal a szokásosnál több kanadai jegenye dugványt ültessen el. 7 A sziget hajdani természetes és ültetett faállománya az alábbi fajtákból állt: tölgy, kőris, jegenye, szil, fűz, kanadai és fekete nyár. A különböző fafajták csak ritkán alkottak csoportokat, általában rendszertelenül helyezkedtek el. A gyümölcsöskertekben is előfordult egy-egy tölgy, szil vagy más fa a gyümölcsfák között. A Hosszúnyílasban nyárfából volt a legtöbb, de akác is akadt szép számban. A Rövidnyílasokban viszont az akác dominált. A Dzsindzsa nevű részen fekete és fehér szilfák is álltak. A mélyebben fekvő, vizesebb területeken, a partszéleken és a zátonyokon nagy területen fűzesek és vesszősök terültek el. Ezeken a helyeken "fogták" a lerakódott homokot és iszapot, megkötötték a zátonyt. A Szigetfarkán a Holt-Dunának nevezett részen, illetve a Malát, a Pörös területén is fűzfák, vesszőbokrok álltak. A Szigetorrán lévő kaszálón is előfordultak elszórtan fűzfák. A szigetben is - mint más árterein az országnak ritka volt az értékes, ültetett fűzfajta, mint az arany- és rekettyefűz. Csak a 64 TAKÁCS Lajos 1979. 52.; 1978. 114.; 1979. 42-49. 65 BARTH János 1974. 216. - H.I.T. XIII-28. Ordasról 1793. 66 P.L. IV. Ordas. IV. 165. 67 B.Km.L.V. Ordas. b.l. 113/1872. 68 Az adatközlők emlékezete szerint, a község faiskolája a jelenlegi sportpálya területén, illetve mellette helyezkedett el. 69 B.K.m.L. V. Ordas. b.2. 18/1899. 70 B.K.m.L. V. Ordas. b.3. 16/923.; b.2. 11/1899 71 BELLON Tibor 1991. 120. -TAKÁCS Lajos 1967. 192. -
