Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Ács Judit: Ártéri gazdálkodás az ordasi szigeten a XIX–XX. században
180 csatlakozott, vagy kölcsönkért, esetleg bérelt magának. Pl.: a Lósz család 1 kéve rőzséért adta bérbe ladikját. A szigeti csősz is gyakran szállította a falubelieket. Egy 1882-es forrás bizonysága szerint azonban szabályozni kellett e tevékenységét. "Borsodi Gábor szigeti csősz intézkedést kér, a szigetbe jövő menő egyének szállítása iránt. A szigeti csőszt a község nem azért fogadja, hogy a járókelőket folyton hordozgassa, hanem azért, hogy a szigetben őrködjék, ennél fogva a csősz - a szigeti járókelőknek nappali hordozgatására nem köteleztetik - ladikját azonban nappályán tartozik a járó kelőknek át engedni, de csak is azon hozzá adással, ha azok megígérik, hogy azt a csősznek vissza is szállítják. - Minden estve azonban köteleztetvén a szigetben netán ott maradott egyéneket a csősz át hozni. " 4 Nagyobb terhek szállítása azonban, mint a Duna mentén mindenhol dereglyével történt. 25 Ordason a magánosok dereglyéin kívül, magának a községnek is volt dereglyéje. Az elöljáróság így biztosította a falusiak szigetbe és a paksi piacra történő zavartalan közlekedését. Sőt, volt olyan év, mint az 1910-es, amikor közérdekből a már meglévő dereglye mellé még egy kisebb dereglyét is készíttettek. 26 A forrásokból kitűnik, hogy a falu elöljárósága kiemelt helyen kezelte a szállítóeszközök biztosítását, azok karbantartását, újak vételét, hiszen a lakók létfenntartása, állataik ellátása, tüzelője még olyan időkben is fontosabb volt a falusi közösség számára, mint 1919, amikor az elöljáróság Munkástanács néven jegyezte határozatait. Amikor a dereglye elavult, s bizonytalanná vált a szigetből való szállítás, a "forradalmi idők" ellenére új dereglyét vettek. "A község lakosságának ezáltal egy régi óhaja teljesült be. Eddig sok kárt szenvedett azáltal, hogy tűzifáját és szénáját kellő időben át nem hordhatván az a szigetben elvesződött. A fát ellopták, a széna pedig megpenészesedett, elrohadt. A dereglye megvétele tehát szükséges. " 27 A dereglyét a faluból bárki kibérelhette. A kisbíró szobájában volt a falon az a tábla, amelyre fel kellett írni, ki melyik napra igényli a dereglyét. Ha felírta valaki magát, az utána jövő már csak más napot választhatott. A bérletért dereglyepénzt fizettek, amellyel a dereglyepénztár évente számadást adott. Ebből az összegből fedezték az edény javításait, esetleg új vételét. Általában nem egy ember bérelte a dereglyét, hanem többen társultak. Szénahordás, famunkák idején egyszerre több ember szénáját, fáját hozták át a szigetből. Ez nemcsak a dereglyepénz osztódása miatt volt hasznos, de rakodásnál, a dereglye mozgatásánál is többen voltak, nem kellett külön segítségeket hívni a hordóckodás idejére. B.K.m.L. V. Ordas. b.l. 396/20. Széles, lapos fenekű, mindkét végén csapott, alacsony építésű vízi jármű, mérete változó. K. KOVÁCS László 1977. 575. Népr.Lex. I. B.K.m.L. V. Ordas. b.2. 27/1910. B.K.m.L. V. Ordas. b.3. 16./1919.
